Kínának nem érdeke rosszban lenni a Vatikánnal

2012. május 17. 9:45

Salát Gergely
Magyar Kurír
Nagyon tisztelem a keleti hagyományokat, de megvannak a saját hagyományaim. Attól még, hogy az ember ornitológus, nem tanul meg repülni.

Mennyi katolikus él Kínában?

Senki nem tudja, nincs róla nyilvántartás. A hazafias katolikus szövetségnek hatmillió tagja van, ehhez még ennyi Róma-hű, földalatti katolikust szoktak hozzászámolni, ami így 12-13 millió embert jelent. 

Nincs olyan érzésük a kínaiaknak a kereszténységgel, mint nekünk a krisnásokkal?

Szerintem nem, régebb óta jelen van ott a kereszténység, mint itt a keleti vallások. A nyugati popkultúra miatt pedig ismerősek az alapvető keresztény eszmék és például az olyan ünnepek, mint a karácsony. A katolikusok ráadásul nagyon kevesen vannak, a többség nem foglalkozik velük, és valószínűleg nem gondol róluk semmit. A kis protestáns egyházaknak az amerikanizáció farvizén való nagyon gyors terjedése viszont érdekes. Húsz éve egy-két millió protestáns volt, a mai becslések ötvenmillióról beszélnek, ami már Kínában is nagy szám. 

A Vatikán mennyire tudja felhasználni a közép-európai kommunista diktatúrák idején szerzett tapasztalatait, például az Ostpolitikból levont következtetéseit Kínában?

Kínában teljesen más a helyzet, az európai országok keresztény hagyományú országok, Kína nem az. A Vatikán igyekszik békülékeny lenni, általában nem keresi a konfliktusokat. Abban érdekelt, hogy a két kínai egyházrész – a »hazafias« és a »földalatti« – összeforrjon. Bizonyos kérdéseket nem nagyon feszegetnek, ha nem nagyon muszáj. A hazafias és a földalatti egyház nem áll élesen szemben egymással, a kettő határán van egy nagy közös halmaz. A hazafias püspökök jó részének felszentelését utólag, titokban jóváhagyta a Vatikán. Állítólag nagyon alacsony azon hazafias püspökök száma, akik nem kérték a pápát, hogy legitimálja őket. Helyi szinten pedig a hívőket kevéssé érdekli, hogy egy pap tagja-e a hazafias szövetségnek, és hogy milyen püspök szentelte fel annak idején. Inkább a személyisége számít. Persze vannak helyek, ahol nem állnak egymással szóba a két oldalhoz tartozó emberek, de máshol együttműködnek. 

A kemény ellenállók nem érzik elárulva magukat így?

Ez létező probléma. A kemény ellenállók gyakran bírálják a Vatikán békülékenységét. Ez feloldhatatlan konfliktus, ez a probléma akkor fog megoldódni, amikor mindkét részről kihalnak az érintett emberek. 

A pápa 2007-es, kínai katolikusokhoz szóló levelének milyen hatása volt?

Valószínű, hogy az érdeklődőbb hívek elolvasták, bár tilos volt Kínában terjeszteni. De a kormány nehezen tudná megakadályozni, hogy eljusson a levél ahhoz, akit érdekel. Hogy milyen lelki hatása volt, azt innen lehetetlen megmondani. A politikai hatása érdekesebb: amikor olvastam, azt hittem, hogy sínen van a »megbékélés«. Volt öt-hat év, hogy a hazafias katolikusok nem szenteltek fel újabb püspököt. De ennek vége van, 2010-ben újra szentelgetni kezdtek, provokatív módon szembe menve Rómával. Idén is volt ilyen illegitim szentelés, amin a részvételre kényszerítettek Róma-hű püspököket is. Ez egy hatalmi harc, húzd meg-ereszd meg politika. Időnként az asztalra csapnak, majd megint békülékenyek lesznek. Kínának egyébként nem érdeke, hogy rosszban legyen a Vatikánnal, és az sem érdeke, hogy ne legyen az országban katolicizmus. Ott a katolicizmus nem kapcsolódik össze a rendszerellenességgel, mint mondjuk anno Lengyelországban. A kínai hatalom számára ez inkább elvi kérdés: beleszólhat-e egy külföldi hatalom a kínai állampolgárok ügyeibe, vagy sem. Ezt keménykedéssel, alkudozással próbálják áthidalni. 

Tajvan viszont bezavar a képbe, mivel a Vatikán Tajvant ismeri el hivatalosan, mint Kínai Köztársaság, nem pedig Kínát. 

Ez nem erkölcsi döntés volt szerintem, és a probléma megoldható. Magyarországon például nincs tajvani követség, de működik egy kereskedelmi kirendeltségamely kvázi követségként funkcionál. A mindennapi életre nem lenne hatással, ha Tajvan helyett Kínát ismerné el a Vatikán, amire szerintem Róma hajlandó lenne, ráadásul ezt a népköztársaság feltételül is szabja a kapcsolatok normalizálásához. Csakhogy Peking másik feltétele, hogy Róma ne szóljon bele a püspökszentelésekbe, ami viszont egyértelműen elfogadhatatlan. (...)

Önt mint sinológust mennyire érintette meg a keleti vallások spiritualitása?

Nem mondhatni, hogy a keleti szellemiség beszippantott volna. Kutatóként nem is lenne jó ez. Nagyon tisztelem a keleti hagyományokat, de megvannak a saját hagyományaim. Attól még, hogy az ember ornitológus, nem tanul meg repülni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés