Ennek a túlzott lazulásnak és liberalizmusnak a mai harmincasok lesznek a vesztesei – Bedő Imre a Mandinernek

Miért köteleződnek el olyan nehezen a fiatalok manapság?

Több probléma is van. Egyrészt a kormány hiába igyekszik anyagilag támogatni a családokat, ösztönözni a fiatalokat a családalapításra vagy újabb gyermekek vállalására, egyre jobban látszik, hogy az anyagi támogatás nem elég mindehhez. Pénzért nem lesz több gyermek. Épp 

Hogyan?

Az egyik ilyen kérdés az elköteleződésről szól. A mai aktív nemzedék vagy a saját bőrén tapasztalta meg, milyen ha a szülők elválnak, vagy az osztálytársai, barátai szülei mentek szét, így közvetve volt részese ennek a traumának. Utóbbi miatt pedig sok gyermek retteg ma is attól, hogy az édesanyja és az édesapja elválnak. Érthető mód nem akarják megélni mindazt, amin a szüleik generációja átment, másrészt nem akarnak ilyen traumát okozni. Nekünk segítő foglalkzásúaknak épp ezért kell minél több helyen és közösségben elmondanunk azt, hogy nem kötelező, hogy a mai fiatalok ebbe a hibába essenek. Ehhez pedig nagy szövetség kellene az elváltakkal, hogy tanuljunk a különböző élettörténetekből. Rávilágítsunk arra, hogy egy-egy válás akár egy gyermekkori, fel nem dolgozott sérülésből is származhat. Viszont ahhoz, hogy ennyire tudatosakká váljunk, össznépileg tükörbe kell néznünk, és kijelenteni: lehet ezt jobban is csinálni!

Egyes felmérések szerint sok egyedülállónak alacsony az önbizalma, nem hisz abban, hogy alkalmas egy párkapcsolatra.

Az elveszett hit kérdése a másik sarkallatos kérdés. Sokan nem hisznek abban a traumáik, a tapasztalataik miatt, hogy létezik jó házasság. Napjaink gazdasági mechanizmusa pedig még gellert is ad mindehhez, hiszen arra biztatja a férfiakat és a nőket is egyaránt, hogy dolgozzanak, építsenek karriert. Hitet adni egy egészen más társadalmi és kommunikációs modellt jelent, mint pénzt adni. A szellemiekkel való foglalkozás még nem kezdődött el társadalmi stratégiai szinten sem. Nincs meg ennek a felelőse. 

Így nem állhat ennek az élére. Az egyházak is próbálkoznak, de egyre kevesebbeket érnek el, egyre korlátozottabbak a lehetőségeik, hiszen sokakat szembefordítottak ezzel a kulturális keretrendszerrel. A tudomány eszköztársa sem alkalmas minderre. Egy civil szerezet pedig magában kevés ahhoz, hogy össztársadalmi szinten érjen el átütő erejű változást. 

Itt szeretnék tehát egy felhívást intézni a kormányzat, és mindazok felé, akiknek fontosak a jövő családjai, a jövő Magyarországa, hogy találjuk ki közösen a már említett megújulás menetét. Véleményem szerint az államot pillanatnyilag csapdába ejtette egy olyan tudóstársaság, melynektagjai kvantitív – számszerűsíthető – eszközökkel szeretnék a demográfiai problémákat megoldani. Amiről beszélünk, azok a kvalitatív, minőségi társadalmi eszközök, amelyekhez sokan nem mernek nyúlni. Ha most nem tesszük, akkor újabb évtizedeket, újabb generációkat veszíthetünk el. Egy társadalmi szintű gépezetre lenne szükség, melynek minden eleme készen áll, csak be kellene indítani. 

Miközben a woke ideológia eléri a fiatalokat. Elég csak azokra a hangokra gondolni, amelyek arról szólnak, hogy mennyivel egyszerűbb kutyát tartani, mint egy gyermeket felnevelni. 

Évek óta azt hangsúlyozom interjúkban, podcastekben és különböző fórumokon, rövid időn belül 

Nagyon sok család attól működik, hogy a nők tartják össze amellett, hogy helyt állnak feleségként és alkalmazottként is a mindennapokban. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a következő generáció lányai is inkább a munkahelyi kiteljesedés és a fogyasztás mellett teszik majd le a voksukat a családalapítás helyett. Közben eltelik az élet. De a nőkben még mindig megvan az az ösztön, hogy gyermekük legyen, és nem szeretnék egyedül felnevelni. Az a teóriám, hogy az első gyermeket a nő szüli, de a másodikat vagy a harmadikat már a férfi. Ha az első gyermek születése után  a férfi instabillá válik, és követelőzni kezd: miért nem figyel rá a nő, miért nincs szex. Ha a nő mindezek után megneszeli, hogy ennek válás is lehet a vége, akkor nem vállalja be a második gyermeket.

Hogy lehet elkerülni, hogy a férfiak instabillá váljanak?

Ma pedig kizárólag arra nevelik a fiúkat, hogy a munkahelyükön álljanak helyt. Épp ezért kellene teljes mértékben a családcentrikusságot a fókuszba helyezni.
Ezzel párhuzamosan a lányokat pedig csak olyan propaganda éri, amely azt üzeni, hogy a család egy nyűg. Tulajdonképpen ezekben az években zajlik tiszta erőből a nők munkahelyekre terelése. Emiatt olvashatunk olyan kijelentéseket, hogy gyerek helyett legyen inkább kutyánk vagy azt, hogy önző az, aki gyermeket vállal, és még boldogtalan is lesz. 

Jelenleg két ajánlat van a fiatalok számára. A liberális ajánlat sokkal könnyebb, azt mondja, „legyél laza, a munkahelyen is essen ki nyolc óra után a kezedből a ceruza, és szigorúan védd meg a saját szellemi integritásodat. Ezen túlmenően fogyasszál, bulizz, szexelj bárkivel. Az ósdi erkölcsi szabályok nem érvényesek, nélkülük is lehetsz boldog!” Ezzel szemben azok a javaslatok, hogy „szedd össze magad, legyél hűséges, vállalj felelősséget” már-már ijesztőek lehetnek. 

Azt prognosztizálom, hogy ennek a túlzott lazulásnak és liberalizmusnak a mai harmincasok lesznek a vesztesei. De ez intő jel lehet majd a mai kiskamaszoknak. Már látszik egy tudatosabb és igyekvőbb kora húszas nemzedék. 

Mi a helyzet a mintakövetéssel?

A mai fiatalok a családról, az otthonról és a férfiasságról kapták a legkevesebb mintát. Nem azért kaptak keveset, mert a szüleik vagy a nagyszüleik szándékosan nem adták át nekik, hanem azért, mert ők sem tudták, mit kell csinálni ebben a városiasodott világban. Ezért sem kellene azon csodálkozni, hogy az ifjabb munkavállalókat nem lehet mentálisan terhelni. Azonban ezt a szétberhelt mintát lehet pótolni, csak mindennap kell vele foglalkozni. 

Miként lehet a konzervatív példákat „trendivé” tenni?

A Biblia azt írja, „gyümölcséről ismerni meg a fát”. Csak a jó fa terem jó gyümölcsöket. Fel kell mutatnunk tehát a jó gyümölcsöt termő fákat. A Gránit Oroszlán Példakép Díjasainknál látom, hogy bár a kiírásban nem szerepel a keresztény értékrend, mégis olyan jelölések futnak be, akiknél előkerül a hit kérdése. Azé a hité, amely megtartja őket ezen az úton. Ha ezeket a példaképeket fel tudják emelni, akkor a nagy nyilvánosságban is felmerül előbb-utóbb a kérdés, hogy ezeknek a férfiaknak, miként terem az élete „jó gyümölcsöt”. Mit csinálnak másképp. 

Azt is látnunk kell, hogy még mindig egy őrült nagy kultúrharc zajlik, és az idő sem nekünk dolgozik. John Lennon nevéhez köthető a mondás, hogy „az élet az, ami aközben telik el, miközben mi teljesen mást akarunk”. Nemrég készítettem egy videót egy nagyon népszerű, nemrég berobbant zenekarról, melyben elmondtam, hogy a művészeknek nem az lenne a dolga, hogy a politikával foglalkozzanak. Mert míg ők azzal foglalkoznak, hogy az Orbán-kormány mennyire rossz, addig az igazi, fiatalokat érintő problémákat elfedik. Például a túlzásba vitt közösségi médiahasználat pszichére és párkapcsolatokra vonatkozó romboló hatását vagy a magányt. Hiszen kutatások bizonyítják, hogy a csetelés és Facetime-ozás semmilyen téren nem veszi fel a versenyt a személyes találkozásokkal, beszélgetésekkel, mivel az online kommunikáció során nem szabadul fel oxitocin, amely a kötődésért felel. Ameddig a művészek tehát árnyékra ugranak, és tartalmaikkal tömegeket ugrasztanak ugyanerre, csak mélyítik a problémákat. 

Milyen út vezet akkor a jó házassághoz?

Elsősorban az, hogy „felnőtt emberek” próbálkozzanak ezzel. Sokaknál a felnőtté válás már nem történik meg, ezért újra napirendre kell tűzni. Beszélni kell arról, hogy egy felnőtt embernek milyen felelősségi köre van, miként áll a világhoz. De az is tény, hogy nagyon megnehezedett a párválasztás: nincs már meg a tere, paradox módon beszűkültek a lehetőségek. A Tinder és társai pedig ezt még inkább felhígították. 

Ezzel szemben régen, a falusi közösségekben tudtak mindenkiről mindent, és még úgyis nehéz volt sokszor összetartani. Napjainkban pedig nem tudjuk, kinek mi van a batyujában, milyen traumákkal, sérülésekkel érkezik. Magát a párválasztásai nevelést is városiasítani kell, –hiszen eddig még senki nem foglalkozott kulturálisan ezzel a jelenséggel. A kerítőnők próbálkoztak ezzel, annak érdekében, hogy tartós házasságok jöjjenek létre. A multinacionális kapcsolatok pedig egy külön kategória. Nem olyan egyszerű azokat karbantartani, főleg a nagy nehézségek esetén, mert 

Valójában egy kulcsmondat van, a tökéletes házasság az nem azt jelenti, hogy két ember megtalálja egymást, és tökéletesen összeillene, a tökéletes házasság abból születik, hogy két „tökéletlen ember” nem adja fel! Ezzel szemben ma mindenki az ikerlángját keresi, és ha van is mellette egy jó, akkor még jobbat keres, aztán kiderül, hogy nincs eggyel jobb. Édesapám mindig azt mondta, „fiam, a torta sose lesz kerek. Mindig hiányozni fog belőle egy vagy két szelet.” Sokan pedig azért nem mernek a „kínálatból” választani, mert azt hiszik, lemaradnak valamiről. Pedig csak el kellene dönteni, hogy kitörünk-e a világ által ránk erőltetett sémából, és beleállunk egybe.

***

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay. Belső kép: Bedő Imre Facebook-oldala