Kimenne-e Jézus a Pride-ra?

2023. október 22. 20:03

„A Biblia számára ismeretlen az a fajta homoszexualitás, amire én most azt mondom, párkapcsolatban, szeretetkapcsolatban vagyok” – fogalmazott pénteken Hodász András. Néhány gondolat arról, hogy mit mond a Szentírás a homoszexualitásról, hallgatott-e Jézus erről, és változik-e Isten véleménye. Maráczi Tamás írása.

2023. október 22. 20:03
Equality March in Krakow
Maráczi Tamás
Maráczi Tamás

Amikor a szent szöveg arról beszél, hogy nem oké a homoszexualitás, akkor nem feltétlen arra gondol, amiben egy mai meleg ember él” – mondta péntek este tartott kolozsvári közönségtalálkozóján Hodász András a transtelex tudósítása szerint. A júliusban coming-out-olt volt katolikus pap a valaszonline-nak adott interjújában anno arról beszélt, hogy 

Jézus például egyáltalán nem beszél erről a témáról”, 

illetve „sokszor a hangsúlyok vannak rossz helyen, például, hogy a Biblia tanításából mit emelünk ki, és mit felejtünk el”.

Perintfalvi Rita katolikus teológus a Hodász-bejelentést követően Facebook-oldalán azt javasolta a többi rejtőzködő meleg egyházfinak, hogy „vállalják fel önmagukat és tisztítsák meg az egyházakat (...) a homofóbiától“. Két évvel korábban Homonnay Gergely számára ajándékozott könyvébe pedig ezeket az ajánló sorokat írta: „Az én Mesterem – ahogy a Tiéd is – ha ma élne, kimenne a Pride-ra, vezetné a büszkeség-menetet, és elmondaná, hogy a szeretet nem ismer megkülönböztetést.

A fenti állítások vitathatóak, és ebben az írásban szeretném kifejteni, miért. Előtte néhány tisztázandó körülmény: mivel mind Hodász András, mind Perintfalvi Rita teológus végzettségű közéleti szereplő, keresztény influenszer, szavaiknak különleges súlyuk, hitéleti jelentőségük van, ezért szeretnék ezekre ebben a formában reflektálni – nem vagyok teológus, ez egy autodidakta Biblia-olvasó véleménye; pszichológus fiaként tisztában vagyok a homoszexualitás komplex pszichológiai-szociológiai mélyrétegeivel – nem fogok ítéletet hozni emberek fölött. S mivel ez a kérdés átpolitizált, szeretném tisztázni azt is, hogy ez az írás nem egy karaktergyilkossági kísérlet – nem személyekről, még csak nem is a melegekről általában, hanem 

egy elvi kérdésről szól: az Írás mélyrétegeit megvizsgálva megérteni, mi lehet Isten véleménye az ember szexuális orientációiról.

Alapvetésként: nem hívők számára ez az elemzés egy fikció lesz, hiszen ha a Szentírás nem rendelkezik isteni tekintéllyel, akkor a homoszexualitás kérdésében is csupán egy nézet a sok közül; keresztények számára viszont azt veszem kiindulópontnak, hogy abban egyetértünk: az Írás az a szövegtest, amelyet az Egyház az I. századtól kezdve a Mindenható Isten kinyilatkoztatásának, üzenetének ismer el. 

Utalások a homoszexualitásra az Ószövetségben

Időrendben haladva az első utalás a teremtéstörténetben található. Isten az embert férfivá és nővé teremtette, vagyis két biológiai nemet alkotott, és az is kiderül a szövegből, hogy ennek speciális okai vannak: a két különböző nem egymást kiegészítő eggyé válása egy szeretetkapcsolatban, illetve az utódnemzés, az emberi faj fenntartása, a teremtés folytatása. („Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” (1Móz 2:24)  +  „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá;” (1Móz 1:27-28)). 

A szöveg kifejezetten kimondja, hogy egy férfi és egy nő kapcsolódik össze, 

ezt az intimitást „áldja meg” Isten, és ezen fizikai (nemi)-lelki közösség gyümölcseként képesek betölteni a Teremtő kérését, hogy „szaporodjanak és sokasodjanak”.

A Genezis könyvében szerepel Szodoma és Gomora Holt-tenger melléki városok története is. Két férfialakban megjelenő angyal érkezik Szodomába, a város felbolydul, a vendéglátó Lót megpróbálja megvédeni a házába fogadott vendégeket. („Lefekvésük előtt a város férfiai, Szodoma férfiai körülvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig. És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket.” (1Móz 19:4-5)). A Károli Gáspár által „ismer”-nek fordított 

héber szó („yada”) „szexuális aktust” jelent, vagyis a szodomai férfiak a két vendég férfival nemi kapcsolatot akartak létesíteni. 

Isten ítélete az ismert módon végül elérte a két várost, a fejezet előzményeiből pedig kiderül, hogy a települések bűnei miatt sok helyi lakos már régóta szenvedett, a két angyal éppen ezt kivizsgálandó érkezett oda. (Kísértetiesen hasonló eset történt meg egyébként később, a zsidó bírák korában Gibea városában is (Bír 19:16-25)).

A gender teológia érve az, hogy Szodoma Isten ítéletét kiváltó bűne nem a homoszexualitás volt, hanem a nemi erőszak kísérlete. Más bibliai szövegekből azonban kiderül, hogy nem egy konkrét bűncselekmény, hanem egy régóta folytatott életvitel miatt fogyott el a Teremtő türelme. Egy magyarázó idézet az Újszövetségből: „Miképpen Szodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.” (Júd 1:7) – az igerészben szereplő eredeti görög kifejezés („ekporneusasai”) szexuális erkölcstelenséget, perverziót jelent, nem pedig erőszakot. 

Az Ószövetségben is találunk magyarázatot Szodoma problémájára: „Ímé, ez volt a vétke Szodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodának s cselekedének utálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam.” (Ez 16:49-50) – egoizmus és hedonizmus, illetve az elesettekkel való empátia teljes hiánya jellemezte a helyi embereket, valamint az utolsó mondatban szerepel még egy jellemzés: „utálatosság” – az eredeti héber kifejezés („toebah”) többféle súlyos erkölcsi bűnt jelenthet, de hangsúlyosan olyan bűnöket, ahol 

szellemi vagy testi „helycsere” történik: Isten helyett egy bálványt imádnak, illetve ha egy férfi a felesége helyett egy férfival létesít szexuális kapcsolatot.

Ugyanez a héber szó szerepel a Tóra sokat idézett mondataiban is: „Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak: utálatosság az.” (3Móz 18:22) + „És ha valaki férfival hál, úgy amint asszonnyal hálnak: utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök rajtok.” (3Móz 20:13) – vagyis itt Isten a Törvényben részletezett, taxatíve felsorolt szexuális bűnök között említi ezt a nemi viszonyulást is, és nem véletlen nyelvbotlás volt az Úr részéről, hiszen megismételve, kétszer is említi, nyomatékosítva a kérdés erkölcsi besorolását. 

A Törvény összefoglalójában (Deuteronomium) szintén a „toebah” szó szerepel a következő igehelyen is: „Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába; mert mind utálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, aki ezt műveli.” (5Móz 22:5) – ezek 

a példák arra mutatnak, hogy a Teremtő nem kedveli, ha a teremtmények a szexualitás Általa létrehozott rendjét megváltoztatják. 

Az „utálatos bűn” kifejezést párosítja az Ószövetség a „férfi paráznák” (Károli-fordítás) vagy „szodomiták” (több angol fordítás) cselekedeteihez is (1Kir 14:24, 1Kir 15:12 vagy 2Kir 23:7), de a zsidó szövegváltozatok alapján ezen bibliai passzusok inkább a kánaáni népek kultuszaiból megmaradt férfi homoszexuális prostitúció gyakorlatát ítélték el, vagyis ezek nem egyértelmű bizonyítékok a homoszexualitás mint életforma bibliai elítélésére. 

A gender teológia érvelése egyébként ezen utóbbi esetek megközelítését próbálja rávetíteni a taxatív igehelyek tartalmaira is, relativizálva az azokban megfogalmazott erkölcsi ítéletet, vagyis ez a szemlélet azt próbálja láttatni, hogy Isten csupán az abban a korban létező kultikus homoszexuális prostitúciót ítélte el, magát a homoszexuális vonzalmat és életmódot nem.  

Érvényben van-e az Ószövetség a keresztényekre nézve? 

A választ maga Jézus adja meg: igen. „Ne gondoljátok, hogy eltörölni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat; nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy teljessé tegyem őket.” (Mt 5:17)  +  „Könnyebb az égnek és a földnek megsemmisülnie, mint a Törvényből egyetlen írásjelnek kiesnie.” (Lk 16:17) – Jézus elképesztő vitái a zsidó főpapokkal és törvénymagyarázókkal éppen abból a szempontból érdekesek, hogy ő nem egy új vallás alapítójaként, egy új judaista teológiát tanító rabbiként jelent meg, hanem 

magát Isten fiának, a Messiásnak mondta, ezért azzal az igénnyel lépett fel, hogy Ő maga az Ige (Jn 1:14), vagyis Ő maga a Törvény közlője, 

sőt, Őáltala lett minden az univerzumban (Jn 1:3) – ezért az istenkáromlásért kérték Pilátust a zsidó vezetők Jézus kivégzésére. 

A judaizmus szerint Jézus istenkáromló volt, és a Törvény szerint ki is kellett végezni. Kivéve, ha igazat mondott, és tényleg Ő volt a Messiás. A keresztények azok, akik ezt hiszik; de fontos észrevenni, hogy Jézusnak még a halálát is a Törvény okozta, és még a halálában is engedelmes maradt a Törvénynek – éppen ez lett a megváltás: bűntelenül szenvedte el a Törvény büntetését, hogy kiváltsa ez alól azokat, akik bűnösök, de az Ő helyettesítő halálában (és feltámadásában) hisznek. Ahogy a Mester, úgy viszonyulnak tehát a tanítványok (keresztények) is a Törvényhez: Jézus betöltötte az Isten által meghatározott Törvényt, kifizette az abban foglalt büntetéseket, de magát az isteni előírásokat nem törölte el. A keresztények nincsenek a Törvény alatt már, hanem Krisztusban, aki viszont Krisztusban él, az nem akar bűnben élni már, vagyis amikor megtért szívvel szabadon követi a Szent Lelket, ezzel egyúttal betölti a Törvényt is. 

Konkrét példával: Jézus nem mondta, hogy a szemtanúk a Törvény szerint ne kövezzék meg a házasságtörésen kapott asszonyt, csupán egy feltételt tett hozzá (az dobja az első követ, aki bűntelen), és a házasságtörés bűnét sem relativizálta (figyelmeztette a hölgyet, hogy többé ne vétkezzen) – a nő megmenekült, de a Törvény erkölcsi súlya továbbra is megmaradt. Ez az evangélium gyönyörű demonstrációja.

Hallgatott tehát Jézus a homoszexualitás kérdésében? 

Sokan – így legutóbb Hodász András is – utalnak arra, hogy az evangéliumokban nincs konkrét példa arra, hogy ezt Ő elítélte volna. A válasz: Jézus nem hallgatott erről. „Könnyebb az égnek és a földnek megsemmisülnie, mint a Törvényből egyetlen írásjelnek kiesnie.” – 

Jézus nem törölte el a Törvényt, annak előírásait még magára nézve is kötelezőnek fogadta el, 

a teljesség igénye nélkül: a templomadót befizette, az általa meggyógyított leprásokat arra kérte, hogy menjenek fel a Templomba elvégezni a megtisztulási szertartást, a Törvény előírásai szerint rendszeresen felment a zarándokünnepekre Jeruzsálembe, és így tovább. „...én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait (Törvény), és megmaradok az ő szeretetében.” (Jn 15:10).

Ha Jézus a Krisztus, vagyis Isten Fia, Aki „egy az Atyával” (Jn 10:30), akkor az Isten által meghatározott Törvénnyel is egyetért. Ha a Törvény a homoszexualitást bűnnek nevezi, Jézus is annak tartja. Ahogy fentebb láttuk, a Törvény sok „utálatos bűnt” sorol fel, Jézus ezek közül valamit konkrétan megemlít (például a házasságtörést), valamit pedig nem (például a vérfertőzést vagy az állatokkal való közösülést, ...stb.) – ebből azonban nem következik, hogy ezen bűnöket nem ítélte el. A homoszexualitás ott szerepel a Törvény (Tóra) taxatív bűnlistáján, ezért 

nehezen lehet arra következtetni, hogy Jézus minden más bűnt elítél, amit Isten elítél, csak éppen a homoszexuális életmódot nem.

Ezt támasztja alá a történelmi-szociológiai környezet is: Jézus korában a judaizmus minden ága tiltotta a homoszexualitást, éppen a Törvény előírásaira támaszkodva. 

Jézus a szexualitás terén is a Törvény igazságait erősítette meg. Amikor a farizeus felekezetből néhány írásmagyarázó a válás lehetőségeiről kérdezte, Jézus jelezte, hogy a Törvény érvényben van: egy férfi és egy nő egyesülése a házasság, és „amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mt 19:6), sőt, a Hegyi beszédben a szexuális viszonyulások kérdésében sajátosan még szigorított is a mózesi értelmezésen: nemcsak az követ el házasságtörést, aki az aktust megteszi, hanem az is, aki a házasságtörés vágyával néz rá egy másik ember feleségére (Mt 5:27-28). 

Még tovább menve, Jézus elmondja azt is, milyen vágyak, indulatok teszik tisztátalanná az embert. „Ami az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert. Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok...” (Mk 7:20-21) – a szövegrészben szereplő „paráznaságok” kifejezés helyén a görögben a „porneiai” szó áll, amely többes számban mindenféle szexuális erkölcstelenséget jelent – nehéz elképzelni, hogy Jézus egy ilyen összegző kifejezésbe nem értette bele a homoszexualitást is, hasonlatosan ahhoz, ahogy a Törvény összegző felsorolásában is ott szerepel. 

Figyelmeztető passzusok az Újszövetségben

Jézus ebbéli meggyőződésére vonatkozóan vannak a fentieknél konkrétabb bizonyító igerészek is: 

a fentebb említett „porneia” kifejezés (magyarázó szótárak szerint a szó jelentése: „feladni a szexuális tisztaságot”) 

szerepel például a Róm 1-ben vagy az 1Kor 6-ban is, amely fejezetekben egyes igerészek egyértelműen, explicite a homoszexuális bűnökről szólnak. 

Az asszonyok felcserélték a férfiakkal való természetes szexuális kapcsolatot más nőkkel való természetellenes szexuális kapcsolatra. Hasonlóképpen a férfiak is elhagyták az asszonyokkal való természetes szexuális kapcsolatot, és más férfiakat kívántak meg égető vágyakozással. Így azután a homoszexuális férfiak egymással követtek el szégyenletes dolgokat. Ezek az emberek a saját testükben kapták meg a büntetést, amit ezzel a természetellenes életmóddal megérdemeltek.” (Róm 1:26-27 – Egyszerű fordítás) – ezek elég világos szavak.

Pál apostol a homoszexualitás okáról és mibenlétéről is említést tesz a fejezetben.

Szerinte a probléma két szintű: a szellemi síkon sok ember felcserélte Isten tiszteletét bálványok, teremtmények tiszteletére, ezért Isten hagyta, hogy az értelmük és a szívük „elsötétüljön”, a gonosz vágyaik pedig felerősödjenek; itt lép be a testi szint, ahol ezen emberek egy része a szexuális kívánságok kiélésében a homoszexuális kalandok területére merészkedett – vagyis 

Pál apostol szerint a Teremtő iránti tiszteletlenségből fakad a teremtett világban lévő rend iránti tiszteletlenség, 

a görög eredeti magyarra „természetellenesnek” fordított kifejezése is erre a viszonyulásra utal.

Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők...” (1 Kor 6:9) – ezek még keményebb szavak, ugyanis megmutatják ezen tevékenységek valódi súlyát, pontosabban tétjét: az ilyen életmódot folytatók Pál (illetve az őt ihlető Szent Lélek) szerint kizárják magukat Isten országából. Károli Gáspár régies szavai két homoszexuális szerepre utalnak: a „pulya” kifejezés eredetije görögül a „malakoi”, ami egy nőies férfit, konkrétan a homoszexuális kapcsolatban a női szerepet betöltő férfit, míg a „férfiszeplősítő” szó görögül az „arsenokoitai”, ami a férfi szerepet vivő meleg partnert jelenti. 

A gender teológia ezen igerészeket is megpróbálja úgy beállítani, mintha Istennek nem a nemi orientációval lenne fenntartása,

csupán az igében megnevezett két helytelen viszonyulással, a meleg prostitúcióval, illetve az erőszakos homoszexuális viszonnyal, vagyis a szeretetben elkötelezett homoszexuális kapcsolatokkal nem. 

Az 1Tim 1:9-10-ben Pál azokat a bűnöket sorolja fel, amelyeket azok az emberek követnek el, akik a Törvényt „semmibe veszik”; itt is szerepel két, fentebb már említett kifejezés, a „pornois” (szexuálisan erkölcstelenek) és az „arsenokoitais” (homoszexuálisok) szó. De hogy ne csak Pált idézzük, Péter apostol is ír egy utalást a témában: Isten kimentette Szodomából Lótot, akit elfogadott. Lót jó ember volt, és szenvedett a körülötte élő istentelen emberek gonoszsága miatt.” (2 Pét 2:7) – fentebb már írtunk arról, hogy Szodoma belső feszültségét a helyi férfiak homoszexuális életmódja okozta, a Péter által használt görög kifejezés pedig úgy szól: 

Lót a polgártársainak „törvénytelen érzéki életvitele” miatt gyötrődött – vagyis Péter apostol is a Törvény által elítélt életmódnak nevezi a homoszexualitást. 

Végezetül még egy újszövetségi idézet, egy újabb apostoltól, ezúttal Jakabtól. A keresztény vezetők jeruzsálemi gyűlésükön abban egyeztek meg, hogy a nem zsidó háttérből érkező keresztények számára a Törvény parancsaiból csupán négy megtartását írják elő kötelező jelleggel: „...mondjuk meg, hogy ne egyenek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak fel, ne kövessenek el semmilyen szexuális bűnt, ne egyenek megfulladt állatok húsából készült ételt, se olyan húst, amiben benne maradt a vér.” (ApCsel 15:20) – a harmadik kifejezésnél is a „porneia” szó szerepel, amelyről már megállapítottuk, hogy a korban tapasztalt összes szexuális erkölcstelenséget beleértették, a Törvény felsorolása alapján a homoszexualitást is; vagyis összefoglalóan megállapíthatjuk: 

az apostolok egységben egymással arra kérték Krisztus követőit, hogy keresztényként ne éljenek homoszexuális életet. 

Szabadosok és törvénykezők

Az igeversek áttekintése után végezetül egy zárógondolat. A témában kialakult vitában két szélsőséges keresztény álláspont figyelhető meg, amelyek a fenti bibliai elvek ismeretében valójában nem is krisztusi nézetek. 

Az egyik az elnéző szemlélet, amely a szeretet nevében a homoszexuális emberek és a homoszexuális életmód elfogadására szólít fel. Minden ember szabad, és azt tesz, amit akar – eddig keresztényi a megközelítés, de van egy fontos elv, amelyet kifelejt: a keresztények már nem a saját, hanem Krisztus mércéje szerint élnek, Jézus pedig nem törölte el a Törvényt, az erkölcsi, így a szexuális életre vonatkozó isteni sztenderdek nem változnak sem az idővel, sem a korszellemmel.

A másik a törvénykező szemlélet, amely az igazság nevében elítéli a homoszexuális életvitelt és vele a homoszexuális embereket is. Van objektív isteni elvárásrendszer, és ez bűnnek („hamartia” = céltévesztés) nevezi a homoszexualitást – eddig keresztényi a megközelítés, de itt is van egy fontos elv, amelyet az ítélkezők elfelejtenek: Jézus nemcsak megítélte a bűnt, de egyúttal annyira fontosnak tartotta a bűnösök megmentését, hogy saját életét adta értük. 

Jézus tehát nem menne el a Pride-ra, ahogy nem bulizott Heródessel sem, viszont leülne beszélgetni az evangéliumra nyitott melegekkel, ahogy együtt vacsorázott vámszedőkkel és prostituáltakkal. 

Elítélte a bűnt (amely a kereszten Őt is megölte), de szerette a bűnösöket (akiket megmentett a kereszten). 

--

Nyitókép: Pillanatkép egy LMBTQ-felvonulásról a lengyelországi Krakkóban 2018. május 19-én   (forrás: Beata Zawrzel / NurPhoto via AFP)

 

Összesen 55 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zokni
2023. október 23. 11:52
Kedves Szerző! “…mivel ez a kérdés átpolitizált, szeretném tisztázni azt is, hogy ez az írás nem egy karaktergyilkossági kísérlet – nem személyekről, még csak nem is a melegekről általában, hanem egy elvi kérdésről szól…” Elvi kérdés? Dehogy. Ha azt mondanám, hogy nincs Isten, illetve, ha van, arra van, hogy vallásos embereket kizárjon a hívei közül, nem elvi, hanem nagyon is gyakorlati, és nagyon is politikai alapon olyan személyeket sértenék meg, akik ezt nem érdemlik. Maga viszont tényleg ezt teszi.
Chardonnay99
2023. október 23. 10:14
Vajon az "aktivisták" mikor kérdezik meg: Mohamed elmenne-e a Pride-ra?
Ödenburger
2023. október 23. 08:26
Remek írás! Összeszedett, széles kitekintésű. Rámutat az erkölcsi tévelygésre, a bűnök relativizálására. (Egyetlen tárgyi tévedést tartalmaz csupán: _katolikus_teológusnak nevezi Perintfalvit)
Perczel Éva
2023. október 23. 06:27
Az ateisták szerint Jóisten nincs, következés képpen Jézus sincs, de hogy Pride-ra kimenne az biztos!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!