A tisztelet forgószínpada

„Azok, akik megkövetelik Magyarország tiszteletét, vajon most miként reagálnak arra, hogy az 1956-os forradalmat és az 1956-os forradalom résztvevőit egyszerűen fasisztának nevezi a legkorszerűbb putyini tankönyvírás? Ez is a tisztelet jele volna?

Orbán Nagy Imre újratemetésén elmondta, hogy »ma sem engedünk a '48-ból, így nem engedünk '56-ból sem.« 2023-ban azonban a putyini történelemírás meggyőző érvei hatására mégis engedne már? Meg azt is mondta, hogy »mind a mai napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen.« Ezek szerint mégsem 1956 volt az utolsó esély? Vagy mégsem léptünk a nyugati fejlődés útjára, helyette inkább a keleti despoták útját választottuk? És azt is mondta Orbán, hogy »1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.« Akkor hát az a koporsó csak tetszhalottat fogadott magába, s az elveszett jövőt és jelent épp most Putyin támasztja fel halottaiból? És Orbán szólt a temetésen a »forradalmat meghamisító tankönyvekről«. Ezek szerint tehát a putyini rendszer tankönyve az, amely végre megszünteti a történelemhamisítást, s tudományosan megalapozva kimondja, hogy 1956 a nyugati hírszerzés által támogatott fasiszta ellenforradalom volt.

És vajon mit kell gondolnunk Orbánnak arról a mondatáról, miszerint »ma, harminchárom évvel a magyar forradalom és harmincegy évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az ´56-os forradalmárok véres harcokban, ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára.« Akkor tehát a hivatalos putyini történelemírás felől tekintve ugyebár azt kell gondolnunk, hogy az ’56-os fasiszta forradalmárok nyomdokain haladva, ma teljesítjük be békés úton az ’56-os fasizmus szent ügyét?”

***

Nyitókép: MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Gavriil Grigorov