„Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született, az idők kezdete előtt.”
niceai hitvallás
December 25-én ünnepeljük Jézus születését. De miért? Azért, mert valóban ezen a napon született? Vagy egyéb oka van, és a Megváltó valójában nem is ekkor érkezett az anyagi világba? Ez esetben miért ekkorra teszi a hagyomány a születését? Sokféle kutatás, tanulmány, állásfoglalás született már a témában, a probléma azonban komplexebb annál, minthogy egy egyszerű válasszal elintézhetnénk.
Kezdjük ott, hogy nem mindenki december 25-én ünnepli Jézus születését. Sőt, nem is mindenki Jézus születését ünnepli december 25-én (és itt most nem a nyugati társadalmakra – köztük sajnos a miénkre is – jellemző, spiritualitásától megfosztott konzumkarácsonyra gondolok, hanem arra, hogy más kultúráknak is vannak erre a napra eső ünnepei).
Naptár-probléma
De, hogy még bonyolultabbá tegyük a kiinduló helyzetet, mielőtt ebbe belevágnánk, nézzük meg, mit is jelentett nagyjából kétezer éve ez a dátum: december 25. Jézus születésének már évszáma is vitatott, a különböző történelmi kutatások az evangéliumok, apokrif iratok, csillagászati és egyéb történelmi események időpontjai alapján eltérő eredményekre jutottak.
Mindez egy külön cikk témája lehetne, ezért most nem térünk ki részletesen arra, hogy a betlehemi csillagnak nevezett égi jelenség egy üstököst, a Jupiter és a Vénusz, netán a Szaturnusz és a Mars együttállását jelöli-e, és hogy akkoriban télen legeltettek-e a pásztorok, vagy hogy Heródes mikor halt meg. A lényeg, hogy
ma is sokan vitatkoznak arról, hogy Jézus a saját a születésétől számított idő kezdete előtt mennyivel született.
Az viszont, hogy mindez bizonytalan, két okból eredeztethető: egyrészt akkoriban nem volt jellemző az egyszerű emberek születési időpontjának nyilvántartása, másrészt a Római birodalomban Jézus születése idején a Julius Caesar által i. e. 46.-ban bevezetett naptárreformmal megszületett új naptár volt használatos, de ezzel párhuzamosan az egyes meghódított területeken élő népek – így a zsidók is, saját naptárukat is használták.
A császár után ma Julián-naptárnak nevezett naptár újítása, hogy a korábbiakkal ellentétben nem a lunáris ciklusokhoz, hanem a tropikus évhez (a napévhez) igazodott. A zsidó naptár azonban a holdciklusok alapján határozta meg a hónapokat, és ezt igazította szökőévekkel a tropikus évek szerinti időszámításhoz. Ezért a zsidó kultúrában az évek hossza változó volt, és ezt még bonyolította, hogy egyes vallási ünnepek csak a hét bizonyos napjaira eshettek, így összesen hatféle hosszúságú év létezett, amelyek időtartama közt akár harminc nap eltérés is lehetett.