Távozó indexesek, maradó Index: nincs másik, lesz másik?

„Munkaviszonyom megszűnésével kilájkoltam az Indexet. Javaslom, tegyetek így ti is, és biztassátok erre az ismerőseiteket” – írta augusztus 31-én a Facebookon Fábián Tamás „távozó indexes”. A Távozó Indexesek Facebook-csoport augusztus 30-ai posztjának szövege így szólt: „az utolsó vacsora – avagy mit ettek kollégáink az utolsó munkában töltött napjukon ebédre. Van itt minden a vitaminitaltól kezdve a ministráns csemegén át a kihűlt pizzáig.” Nem sokkal korábban a munkahelyi cuccait csomagoló Pándi Balázs (civilben metáldobos) és egy kollégája olyan fotót posztolt az Instagramon, amelyen bemutatnak a világnak. A szöveg: „Khycsymmel ügyelésekbe Faszszopisztánban”. A tagek szerint „nyaldkiaseggembodolai”, „szombathyegyélszatyorfaszt”, illetve – nem tudni, kire utalva – „nekedmégmindignemjegyeztemmeganeved”. Úgy látszik, az örök humorzsákok nem tudnak elegánsan távozni – még önként sem.

A távozók az utolsó munkanap végeztével még készítettek egy csoportképet és egy videót, amiben bejelentették, hogy fizetős oldalt indítanak. Az mfor.hu és a media1 információi szerint Kárpáti Márton, az Index.hu Zrt. volt főszerkesztő-helyettese Van Másik Kft. néven hozott létre új vállalkozást, hárommillió forint alaptőkével. A távozó indexes újságírók közül még többeket köt a versenytilalmi korlát, így nem indíthatnak új lapot vagy dolgozhatnak az Index versenytársainál.

Mint azt korábban írtuk: az újonnan létrejött kft. viszont nem használhatja a vanmasik.hu domaint, mivel az 2018 óta az Index.hu Zrt. tulajdona. Egy eddig ismeretlen magánszemély viszont bejegyezte a legyenmasik.hu, leszmasik.hu és a nehallgassunk.hu domaineket. Ezen kívül több, az index nevet tartalmazó regisztráció is bekerült az Internet Szolgáltatók Tanácsához, de ezek valószínűleg védjegyoltalmat sértenek, mert a regisztrációjukat az ISZT elutasította

A távozó indexesek humorérzékének elvesztét nem csak Facebook-posztokon lehet lemérni, hanem az utolsó időszakban nyújtott hírszerkesztői teljesítményükön is. Augusztus 23-án minden forráskritika és további kommentár nélkül sikerült átvenniük azt a hírt a régen balra csúszott CNN-től, hogy „a fekete újszülöttek háromszor gyakrabban halnak meg, ha fehér orvos vizsgálja őket”. 

A Mérték Médiaelemző Műhely pénteken bejelentette: „láthatóan megérkeztek az újak, akik görcsösen keresik az Index-stílust”, ami eme hír címében tükröződött szerintük: „Hétvége: esni fog az a tetves eső!” Azonban gyorsan kiderült, hogy a címadás nem az „újak” munkája, hanem még egy régié, az erőlködős stílusáról ismert Sixxé, azaz Varga Attiláé, aki aznap hírügyeletet látott el. 

Az újak egyébként végül nem találkoztak a régiekkel, ugyanis az eddig felvett harminc ember a newsroomban dolgozott, a távozók nagyrésze otthonról dolgozott, és csak az ügyeletesek híreztek a szerkesztőségben. Ugyan most az eddigi száz helyett csak harminc ember csinálja az Indexet, de már 44-en le vannak szerződve, a cél pedig a maximum hatvan fő. Száz főnyi, túlméretezett szerkesztőségek ugyanis ma már maximum őskövületként vannak a magyar médiapiacon. 

A casus belli: a távozás sztorija

Az Index-ügy a júniusban kiszivárogtatott úgynevezett „Gerényi-terv” következményeként kulminálódott. Az elképzelés lényege az Index strukturális átalakítása volt, méghozzá úgy, hogy az egyes rovatokat külön cégekbe szervezték volna az elképzelés szerint. Kitört a botrány, az alapító-ősindexes Gerényi Gábor (aki ma az Azonnali.hu egyik tulajdonosa, 2017 előtt pedig évekig a Mandiner.hu tulajdonosa volt) kapott hideget-meleget; akárcsak Bodolai László, az Index igazgatósági elnöke, aki 18 évig volt az Index ügyvédje.

Bodolai ugyanis bizalomhiányra hivatkozva menesztette Dull Szabolcs főszerkesztőt, és a szerkesztőséggel egyedül az ő személyéről nem volt hajlandó egyezkedni. Bodolai indoklása az volt, hogy Dull üzleti titkokat szivárogtatott ki. Tudtunkkal az Index igazgatóságában úgy vélekednek,

Dull örülhet, hogy kirúgással megúszta, tőlünk nyugatra ugyanis ilyesmiért per is jár.

Az igazgatóság azt is sérelmezte, hogy Dull a velük való egyeztetés nélkül állította át az Index függetlenségét jelző barométert „veszélyben”-re, ami a hirdetési bevételek gyors csökkenését vonta maga után.

Nem így gondolták azonban Dull Szabolcs helyettesei. Tóth-Szenesi Attila vezető szerkesztő, Munk Veronika és Haász János főszerkesztő-helyettesek július 24-én jelentették be, hogy Dull Szabolcs főszerkesztő kirúgása miatt beadják felmondásukat, és őket követte ebben a szerkesztőség mintegy nyolcvan munkatársa. 

Közleményükben úgy fogalmaztak: „Döntésüket azután hozták meg, hogy Bodolai László, az Index Zrt. igazgatóságának elnöke elbocsátotta Dull Szabolcs főszerkesztőt, majd nemet mondott a szerkesztőségnek arra a kérésére, hogy a szakmai függetlenség és az Index jövőjének megőrzése érdekében helyezze őt vissza a pozíciójába. A lap szerkesztősége szerdán egyhangú nyilatkozatban állt ki a menesztett főszerkesztő mellett, elfogadhatatlannak nevezve Bodolai döntését. Évek óta hangoztatjuk, hogy két dolgot tartunk az Index független működése feltételének:

Dull Szabolcs kirúgásával ez utóbbi feltétel sérült. A menesztése egyértelmű beavatkozás a szerkesztőség összetételébe, arra nem tudunk másként tekinteni, mint nyílt nyomásgyakorlási kísérletre.”

A távozó indexesek azonban tévedtek: mint arra Koltay András, az NKE rektora, médiajogász lapunkban is felhívta a figyelmet: a tulajdonos ugyan nem mondhatja meg, miről írjon az újságíró, azaz közvetlen, a függetlenséget sértő utasítást nem adhat az újságíróknak, de meghatározhatja a médium alapvető irányultságát, jellegét. Jogilag a főszerkesztő személyének kiválasztásába sem kell beleszólást biztosítani az újságírónak, arról a tulajdonos dönthet.

A teátrális távozás

Emlékeznek a „távozó indexesek”-ről készült fotókra? Lehajtott fejjel állnak sorba az újságírók, és adják be a felmondásukat – eközben persze fotózza őket a kollégájuk, hogy lehessen marketinganyag az eseményből.

A felmondók egy része egyébként nem dolgozott régóta az Indexnél, többeket pedig maga Dull Szabolcs igazolt a laphoz. Volt forrásunk, aki különbséget tett a többnyire mérsékeltebb és felkészültebb régi indexesek, illetve a radikálisabb, inkább baloldali aktivista stílust képviselő, fiatal, nemrég érkezett indexesek közt. 

Információink szerint néhány távozó indexes pusztán látványos médiaakciónak szánta a felmondás beadását, és nem számoltak azzal, hogy egy felmondás jogi kötőerővel bír – tehát azzal, hogy egy felmondás tényleg felmondás. A hatásvadász fotók elkészülte után volt például, aki arról kérdezte a cég vezetőségét, hogy mikor kap pénzt amiatt, amiért addig ő írta az Indexet. A vezetőség azt válaszolta: éppen ezért kapta a havi fizetését. Az illető nem volt megelégedve a válasszal, és a cikkeiért külön pénzt követelt, melyet persze nem kapott meg. 

Az is megtörtént, hogy

Mikor viszont megkérdezték, mégis mit ajánlana a maga részéről a megegyezéshez, az volt a válasza, hogy szívesen megtanítja „hírezni” az igazgatóság némely tagjait.

Egyikük szájából elhangzott, hogy vigyázzon magára az új Index, mert ők le fogják nyomozni, ha csak egy, a helyükre érkező gyakornokot is nem fizetnek ki rendesen.

Dull Szabolcs és más főszerkesztők

A „távozó indexesek” szerint Dull Szabolcs elbocsátása politikai nyomásgyakorlást jelent, ők pedig nem fogadják el a szerkesztőség munkájába és struktúrájába való beleszólást, mivel az veszélyezteti a szerkesztőség szabadságát. 

Ez a narratíva azonban több sebből vérzik.

a kinevezést ugyanis 2019 decemberében kapta, előtte a sportrovat vezetője volt. Elődje, Tóth-Szenesi Attila 2017 júniusa óta állt hírportál élén. Tóth-Szenesi előtt volt a portál vezetője Dudás Gergely, aki 2013-ban lett főszerkesztő. A 2004 óta az Index gazdaság-rovatánál dolgozó Dudás Gergely Mészáros Zsófit váltotta. 2011 elején rovatvezető lett, 2011 szeptemberében pedig, miután az alapító Uj Pétert Mészáros Zsófi váltotta, főszerkesztő-helyettessé nevezték ki. 

Uj távozása óta tehát

– nehezen hihető, hogy az Origótól érkező, és csak fél éve főszerkesztő Dull lett volna a szerkesztőségi szabadság kizárólagos záloga ősindexes személyiségekkel szemben. A távozók azt sugallják, Dullt nem személyes, hanem politikai okokból távolították el a laptól, azaz személye kellemetlen a jobboldalnak. Ez esetben viszont kérdéses, mióta kinevezték őt főszerkesztőnek, miért is terjedt az az álláspont baloldali körökben (e sorok szerzőjének is kifejtette ilyen véleményét májusban egy budapesti, baloldali alpolgármester), hogy Dull a Fidesz embere, és vele az Index hangvétele barátságosabb lett a kormánypárttal. 

Dull elbocsátása óta egyébként fény derült arra, hogy igen szoros kapcsolatban állt egyes baloldali körökkel: ahogy már korábban megírták, kapcsolatban volt Gyurcsány Ferenc feleségével, Dobrev Klárával, de információink szerint jóval többet beszélt az MSZP szóvivőjével, Nyakó Istvánnal. Ő ezt azzal kívánta elütni, hogy „politikai riporterként, parlamenti tudósítóként megesik az emberrel, hogy politikusok megismerik a telefonszámát, és ezután fideszesek és ellenzékiek is felhívják.” 

ilyen feladatok elvégzésére egy főszerkesztőnek aligha van ideje. Ettől még persze hívogathatják politikusok – de hogy számtalanszor szakmai okokból beszélnie kelljen egy adott politikussal rövid idő alatt, az meglehetősen valószerűtlen. 

Már Dudás is áruló volt?

Uj Péter, aki nem csak alapítója volt az Indexnek, hanem karakteres egyéniségként 2000-2011 között főszerkesztője is, ma pedig az Index miatt aggódó, távozó indexesekkel szolidarító 444 alapító-főszerkesztője, 2018-ban még azt nyilatkozta az épp távozó és Politisszal próbálkozó Dudás Gergőről, hogy hozzáértése megkérdőjelezhető, de beszélt arról is, hogy Dudás gyakorlatilag elárulta őt. Pontosan így fogalmazott: „Volt egy csapat, amellyel az volt a megállapodás, hogy én kiugrom mint főszerkesztő, megpróbálok valamit előkészíteni, és aztán jönnek a többiek. Távozásom után a pánikban az Index tulajdonosa négy embernek is felajánlotta a főszerkesztőséget, de ők visszautasították. Dudás volt az ötödik, akit a tulajdonos megkérdezett, és ő elfogadta. Ezek után ő megjelenik, mint a független sajtó, hát tényleg a bicska kinyílik a zsebemben.” 

Sőt: Uj a Hír TV Privátszféra című műsorának vendégeként 2018-ban azt nyilatkozta: „Nyilván én azt is hátbatámadásnak éreztem akkor, hogy az Index egyáltalán életben maradt.”

Mindez nem csak a 444 és az Index mostani szolidaritása mögött meghúzódó régi sérelmekre utal; már kilenc éve a „politikai nyomásra” panaszkodnak az Indexnél. Mivel senki sem hozott fel példát konkrét beavatkozásra, többnyire érzésre és folyamatokra hivatkoznak.

Strukturális problémák

A nyolcvan fő ráadásul nem jelenti a teljes Index-szerkesztőséget, mely száz főből állt, s ilyen módon személyi állománya akkora volt, mint egy régi napilapnak. A cikkünk elején idézett Facebook-posztokban a távozók emlegették az „ügyelést” is. Ez a hírszerkesztői ügyeletre utalt: az egyszerű hírek ugyanis minden hírportálnál ügyeleti műszakokba beosztott munkatársak töltik fel egy portálra. Az Indexnél azonban eddig nem volt külön „newsroom”, azaz nem volt az Indexen belül olyan csapat, amelynek kizárólagos feladata a hírügyelet lett volna, hanem mindenkit beosztottak „hírezni”, minden rovat beszállt a hírezésbe, legalább a saját területén. Ez jelentős munkaszervezési problémákat tud okozni, például előfordulhat, hogy valakinek egy adott terület szakértőjének épp ki kellene ugrania egy eseményre, de ő be van osztva ügyeletbe. 

Ráadásul – úgy tudjuk – maguk az indexesek is tisztában voltak vele, hogy ez a struktúra nem jó, hiszen az állandó hírezés a saját cikkek gyártása mellett, anélkül, hogy a két feladatot elválasztanák egymástól személyi szinten, kapkodást és kimerültséget eredményez, amire panaszkodtak is, változtatni viszont nem lettek volna hajlandóak, s egy kis változtatás is dominóhatást indított volna el.

Mindez arra mutat rá, hogy az Indexnél jelentős strukturális problémák voltak. Az előző hónapok próbálkozásai, például a kiszivárgott „Gerényi-terv” épp ezen problémák megoldására tettek javaslatot. Ugyan a cég nyereséges volt, ám a nyereség egyre apadt. Egyértelmű volt, hogy a trend hosszú távon tarthatatlan. Dull Szabolcs főszerkesztő bizalomvesztés miatti kirúgása a struktúraátalakítással való próbálkozások közben történt meg. A távozó indexesek nem csak Dull menesztését nem akarták elfogadni, hanem a struktúraváltással való próbálkozást is a szerkesztőségi autonómiába való beavatkozásként értelmezték. 

Pedig, mint említettük, egy laptulajdonos ugyan a napi operatív munkába valóban nem szólhat bele, ám

A távozó indexesek azon elképzelése, hogy majd ők megmondják, kivel dolgoznak együtt, teljes aránytévesztésre utal; hiszen egy tulajdonosnak sem kötelessége eltartani egy szerkesztőséget csak azért, hogy annak tagjai megírhassák, amit meg akarnak írni. Persze a távozók abban a hitben élnek, hogy a profit azért alacsony, mert a többit ellopják – jó kérdés viszont, hogy egy meglévő profitot miért kellene ellopni; emellett bizonyítékuk sincs minderre. 

Az internet császárai?

A cikkünk elején idézett, felmondási idő végét kísérő posztok több mindenről árulkodnak. Az Index imázsához, stílusához mindig hozzátartozott az irónia és a cinizmus – ez volt az az oldal (illetve a belőle levált 444), ami bármikor bármiből és bárkiből viccet csinált, s nem volt előtte semmi sem szent.

Dull Szabolcs a Transindexnek adott, augusztus eleji interjúban „nemzeti ügynek” nevezte az „Index összeomlását”. Aligha volt az Index történetében másik „nemzeti ügy”, amit annak neveztek, vagy ami mellé odaálltak volna. 

Az ő távozásuk viszont nem lehet vicc tárgya, azt véresen komolyan kell venni, akárha csak kirúgták volna őket. Ha ezt saját tágan értelmezett köreikből megkérdőjelezi valaki, vagy mer kooperálni a nélkülük készülő Indexszel, az sztrájktörőnek és árulónak bizonyul, mint Tevan Imre, aki egy éjszaka alatt gondolta meg magát és mondta vissza a főszerkesztő-helyettesi posztot, miután az ominózus éjszaka alatt többször is virtuálisan kivégezték. 

De sokatmondóak a korábban az Indexnél, ma már a 444-nél dolgozó Szily László sorai is:

„Mindenkinek máskor esik le a tantusz, hogy tényleg vége. Nekem akkor jött el a Pillanat, napokkal-hetekkel azután, hogy a Geci-Balfasz Koalíció a totális szűklátókörűséget a fokozhatatlan bénázással ötvözve megsemmisítette a legjobb dolgot, ami 2000 óta Magyarországon létrejött, amikor ma délelőtt megláttam ezt a fotót. Amin az látható, amint Szupercella Tamás éppen leszedi az emléktáblámat az indexes asztaláról. Ezt a táblát akkor kaptam ajándékba a szerkesztőségtől, amikor életem legjobb 12 éve után eljöttem az Indexből. Máig nem értem, hogy tudtam kibírni zokogós összemlás nélkül, amikor az utolsó napomon megláttam az asztalom sarkán (…) Most én kértem meg a Tomit, aki utánam megkapta az asztalomat, hogy szedje le a táblát, nehogy Ezeknek a kezébe kerüljön.”

Szily írása mindenki számára világossá teszi, hogy ez a kör – a Valaha az Indexnél Dolgozók Köre – milyen mértékben van meggyőződve a saját jelentőségéről, melyet a világ minden más dolgával szemben nagyon is komolyan vesz.

Az Index munkatársairól ezzel együtt sokan vélekedtek úgy, ahogy a közmondásos „nagykörúton belüli értelmiségről” szokás:

A Reaktor szerzője, Tóth-Bíró Zsófia például úgy fogalmazott: az Index stílusa a nagyvárosi férfizsargon volt, ha pedig az indexesek lementek vidékre, akkor igen lenézően írtak az ottani emberekről, mintha ők felsőbbrendűek lennének.

A felmondás óta vitt kommunikációjuk sokat elmond arról, hogy az Indextől távozó újságírók hová árazzák be magukat. Minden jel szerint úgy gondolják például, hogy együtt tudnak maradni, és tudnak indítani legalább részben közösségi finanszírozású – értsd: előfizetésbő fenntartott – online portált. Eme üzleti modell alapja értesüléseink az volna, hogy eddig ők írták az Indexet, s ennek következtében nevük annyira ismert országszerte, hogy reményeik szerint elégséges előfizetőt össze tudnak gyűjteni. 

Egy ilyen akcióba ugyanakkor már egyszer belebukott az Index korábbi főszerkesztője, Dudás Gergely: az Indextől való távozása után elindítani kívánt Politis című laphoz Dudás 300 millió forintot szeretett volna összeszedni, ám a rendelkezésre álló két hónap alatt „csak” 36 milliót sikerült összelapátolnia. Ez is szép összeg, ám egy lap elindításához kevés. A 30 fős szerkesztőség így nem kezdhette meg munkáját. Dudás tudtunkkal részben arra alapozta várakozásait a gyűjtés sikerével kapcsolatban, hogy ő maga az Index főszerkesztőjeként elég ismert név – bár Uj Péter már akkor is irreálisnak tartotta az elképzelést. 

részben amiatt a véleménybuborék miatt, amiben élnek, részben szakmai ártalomból – újságíróként az ember hajlamos nagyobb ismertséget és befolyást álmodni magának a valósnál. Márpedig újságírónak lenni még a hirtelen „nemzeti intézménnyé” avatott Index alkalmazásában sem ugyanaz, mint filmsztárnak, ismert sportolónak, írónak vagy politikusnak. Az újságíró-hírnév ezeknél sokkal kisebb hatókörű és sokkal illékonyabb. 

Dudás Gergely ugyanakkor legalább a kortárs magyar médiapiacon még fenntartható nagyságú szerkesztőséghez próbált pénzt szerezni, amikor 30 főt toborzott a tervéhez. A most távozó indexeseknek azonban igen kicsi az esélye arra, hogy mind a nyolcvanan egy helyen köthessenek ki,

ami van, az régről maradt itt; új, nyolcvan fős szerkesztőség finanszírozására befektetőket találni a lehetetlennel határos a telített magyar médiapiacon, ahol a hirdetéseket letarolja a Google, a Facebook és a más hirdetésközvetítő cégek. 

A távozó indexesek tehát valószínűleg saját ismertségüket, szerepüket és médiapiaci helyzetüket is rosszul mérték be – ami igen furcsa egy olyan lap volt munkatársaitól, ami önképe szerint abszolút piaci alapon működik, modern, világra nyitott platform, így tisztában van a legújabb trendekkel és folyamatokkal. 

Egyesek kérésünkre úgy jellemezték a távozó indexeseket: ugyan