Piketty féligazsága

„Nagy a vihart kavart Thomas Piketty sztárközgazdász blogján megjelent írás, miszerint Magyarországnak nem éri meg az uniós tagság. Az egyébként vállaltan baloldali irányultságú szakértő most egy, az Indexen vele készült interjúban korrigálta korábbi kijelentését. Szerinte félreértették. Klasszikust idézve: a téma az utcán hever – egyfolytában.

Mindenesetre a Piketty-műből azt lehet kiolvasni, hogy az EU-tagsággal hazánk külföldi cégek bérmunkás kifizetőhelyévé vált, amelyek zsákszámra lapátolják ki tőlünk a pénzt. 

Legyünk őszinték, legalább saját magunkkal szemben! 

Tény, hogy az újonnan csatlakozott, gazdaságilag viszont fejletlenebb tagországok komoly árat fizetnek a piacaik megnyitásával. A sokkal erősebb nyugat-európai cégek szabadon hozhatják ide az áruikat, nyújthatnak szolgáltatást vagy hajthatnak végre beruházásokat. Az uniós kohéziós politika pedig arra szolgál, hogy közelítse egymáshoz a tagállamokat fejlettségben. Az állami infrastrukturális beruházásokban, a gazdaságfejlesztésben vitathatatlan az uniós támogatások szerepe, de látni kell azt is, hogy ezek nélkül is tud bővülni a magyar gazdaság. 

Mindenesetre az aligha félreértelmezhető Piketty-tanulmányt érdemes fenntartásokkal kezelni. Számos olyan elem van, amit a sztárközgazdász nem vett figyelembe, így hiányzik a külföldi beruházások foglalkoztatási, jövedelemtermelő hatásának kimutatása, az állampapírok esetében a kötvényekért kapott összeg felhasználásának megemlítése. 

A lényeg: szó sincs arról, hogy a térség nem nyertese, hanem vesztese az EU-n belüli pénzügyi átutalásoknak. Ez cseppet sem mellesleg nagyon ciki lenne a második, és harmadik Orbán-kormánynak is. Uniós pénz: se vele, se nélküle?
  
Maradjunk annyiban, hogy az uniós támogatásra nem szabad adományként tekinteni. Jelentős pénzügyi segítség. De szigorúan kötött a felhasználás területe.”