Economist: Homályban a magyar titkosrendőrség tevékenysége

A The Economist cikkében Ángyán József lemondását, valamint az ügynökaktákról szóló törvény parlamenti leszavazását elemezte. A lap a magyar helyzetet Móricz Zsigmond regényének, a Rokonoknak az ismertetésével vezette fel, a vidéki korrupciót elemző regény kapcsán vetődött fel a cikkben Ángyán József levele, melyben lemondásának okairól írt az egykori államtitkár. Az írás idézte Ángyán levelét, amely szerint az ő vízióját a nagyüzemi gazdaságok és az organikus családi gazdaságok kombinációjaként működő mezőgazdasági szektorról „mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, hogy ne mondjam »maffiacsaládok«, spekuláns nagytőkés »oligarchák« és a volt TSz-eket, állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos »zöldbárók« koalíciója” hiúsította meg.

Az egykori államtitkár szerint ez egy maffiahálózat volt, amely „mindent vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig”. A lap cikke a levél alapján kitért Ángyán lemondásának lelkiismereti okára is. Az Economist hivatkozott az Origo cikkére is, melyben a magyar hírportál állította, hogy az államtitkárt a Fideszen belüli nagyüzemi lobbi állította meg. A brit lap szerzője megemlítette Orbán Viktor két évvel ezelőtti ígéretét, amely szerint a miniszterelnök kisöpri a korrupció kultúráját és szakít a kommunista múlttal. A retorika és a cselekvés közötti űr brutálisan lelepleződött, amikor leszavazták az LMP javaslatát, amely hozzáférést biztosított volna a kommunista korszak titkosrendőrségének irataihoz – idézi az Economist írását a Médianéző.

Kiemeli: az összes ellenzéki párt, köztük az MSZMP örököse, az MSZP is támogatta a törvényt, viszont az 1988-ban antikommunista ifjúsági mozgalomként alapított Fidesz nem, így Magyarország az utolsó ex-kommunista ország, amelyben a titkosrendőrség tevékenysége homályban marad. Az írás szerzője szerint, ha ezeket az információkat szabaddá tennék, akkor nem lehetne többé azokat a politikai folyamatok befolyásolására használni. Végezetül a cikkíró megjegyezte, hogy a levéltárak zárva tartása senkinek az érdekét sem szolgálja jobban, mint a piszkos politikai trükkökben jártas pártdolgozóknak.