A reformáció és a „Nyugat öngyilkos forradalma”

2017. február 06. 14:21

Igen figyelemre méltó, hogy a Mandiner a reformáció 500. évfordulójának évében egy ilyen írással rukkol elő.

2017. február 06. 14:21
Köntös László
reposzt

„»A hagyományos katolikus értelmezéssel összhangban álló szemlélet szerint a kereszténység befolyását egy forradalmi folyamat ásta alá, amely lépésről lépésre bontotta le a trón és oltár szövetségét.


Ez a forradalom a nyugati civilizáció metafizikai öngyilkossága.

(...)

A humanizmus Isten és a katolikus hit primátusa helyett az embert tette a gondolkodás legfontosabb viszonyítási pontjává. Ennek talaján kapott erőre Luther határozott, egyértelmű, de téves világnézete.«


Igen figyelemre méltó, hogy a Mandiner a reformáció 500. évfordulójának évében egy ilyen írással rukkol elő. Filemon Norbert, a szerző, egyenesen azt állítja, hogy »minden rossz«, vagyis a nyugati civilizáció fokozatos leépülése és öntudatvesztése, ahogyan fogalmaz, a »metafizikai öngyilkosság«, a reformációval kezdődött. Felrajzol egy amúgy régtől fogva ismerős »fejlődési« modellt, forradalmak sorozatát, amelynek a végeredménye a mai, identitását vesztett Európa. A főbb forradalmi állomások: humanizmus-reformáció, felvilágosodás, kommunizmus, valamint a negyedik forradalom, amit ő kultúrmarxizmusnak nevez, s végül az ötödik, az utópisztikus fantázia világa. A lényeg, hogy ebben az egyébként nem túlságosan új történelemszemléletben (hazai gondolkodók közül elég csak Molnár Tamásra gondolnunk) Európát a forradalmak sorozata döntötte romba, s eme forradalmak kiindulópontja, ami az első dominót meglökte, maga a reformáció.

Mi tagadás, reformátusként elég komoly intellektuális erőfeszítésembe kerül ezen történelemértelmezés mögött nem látni valamiféle nagyon karakteres katolikus szemléletmódot, amely a mai napig nem volt képes megbocsátani a reformációnak, s a mai napig nem volt képes meghaladni az egyébként valóban sajnálatos és botrányos egyházszakadás hagyományos értelmezési keretét.

Holott mára már nyilvánvaló, hogy az a kulturális-ideologikus világ, amelyben az európai keresztyén felekezetek önmagukat egymással szemben értelmezték, immár a múlt világa, hiszen előállt egy új, korábban nem ismert viszonyítási pont, egy többségi szekuláris világ, ahonnan nézve, akárhogyan is, a keresztyénség egésze, minden belső megosztottsága, avagy pluralizmusa ellenére is egy platformra került. Akárhogyan is, a keresztyén felekezetek, még ha sok tekintetben, főleg belső teológiai kérdésekben egymáshoz viszonyítva is határozzák meg önmagukat, egy csónakba kerültek. Ez egy teljesen új nézőpontot kínál a keresztyénség egészének az értelmezéséhez, sőt a felekezeti önértelmezéséhez is. Mert még az is kiderülhetne, hogy a keresztyén felekezetek minden történelmi szétszakítottságuk ellenére is akár még szövetségre is léphetnének annak érdekében, hogy egy ellenkultúrát hozzanak létre a sokszor igenis keresztyénségellenes szekuláris gondolkodás dominanciájával szemben. Nagy elvi előrelépés lehetne egy olyan közös keresztyén hit, amely felhagyva a múlt szembeállító szemléletein, meggyőződéssel vallja, hogy a szekularizmus messze nem a »történelem vége«, hanem éppenséggel egy poszt-szekuláris korszak küszöbén állunk.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 399 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
I_Isti
2021. szeptember 04. 23:45
Ez egy jó nagy állítás, viszont természetesen nem igaz. Az apostolok például nem katolikus liturgia szerint tartották az istentiszteleteiket, az apostoli kereszténységben nem volt szentáldozás, nem volt oltáriszentség-imádás, nem volt cölibátus (kötelező) nem volt az államhatalommal összefonódott klérus, nem volt latin nyelvű mise, sőt, mise sem volt, az istentiszteletek a zsinagógai mintát követték.
Knerten
2020. május 15. 01:57
Luther nem akart szakadást. A Jézus által alapított egyetlen Egyház nem azonos a katolikus egyházzal. A katolikus egyház (pontosabban hívei közül azok, akik Jézus tanítványai) része a Jézus által alapított egyetemes Egyháznak, mint ahogy mindenki, aki Jézus követője, bármilyen felekezetű legyen is. Már Luther előtt sem a római katolicizmus volt az egyetlen felekezet, még ha a katolikus egyháztörténetírás mindent meg is tesz azért, hogy a Luther előtti reformmozgalmakat és más felekezeteket (pl. közel-keleti, ortodox, görög stb. egyházrészeket) eretnekmozgalmakként, illetve elszakadó egyházrészekként marginalizálja.
Sulammit
2017. július 17. 11:48
Minden papnövendék tanul ógörögöt, hébert és latint. Mifelénk. Nem olvastam SENKINÉL az egeket, égboltozatot annál inkább. A senkinélbe bele tartoznak a zsidó rabbik is, de református teológusok és természetesen katolikus teológusok is. Mit jelent az, hogy "mifelénk" ? Merre van a tifelétek? Ez az ember maga Pál apostol. Hol olvasol ilyet a Teremtéstörténetben?
Sulammit
2017. július 17. 11:48
Egyébként nem ez volt a témánk.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!