Egy új Vendée felé

2017. szeptember 4. 10:54

Filemon Norbert
Mandiner

Így bátorítja egy guineai bíboros a keresztényeket a meggyőződésük felvállalására.

A franciaországi Vendée megyében a luconi püspökség megalapításának hétszázadik évfordulóját ünneplik. Egy afrikai főpap beszél Saint Laurent sur Sévres impozáns templomában. Robert Sarah (képünkön) nem akárki, XVI. Benedek pápa nevezte ki bíborosnak, jelenleg az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusa.

Aki szereti a hasonló események esetén megszokott unalmas és vérszegény szöveget, ezúttal csalódott marad, ugyanis a guineai bíboros kivételesen kemény beszédet tart, amely Isten ügyében nem ismer kompromisszumot.

A forradalommal és a „pokoli hadoszlopokkal” szembeni belső ellenforradalomra szólítja fel a katolikusokat.

De vajon mit jelent ez?

Forradalom és ellenforradalom

A keresztény embereknek szüksége van Vendée szellemiségére.”

A vidék lakóinak érthető az üzenet, hiszen Vendée katolikus és királypárti népe 1793-ban fegyvert fogott az egyházellenes, köztársaságpárti forradalmárok ellen.

Őseik ellenállását elsősorban a totalitárius forradalmi terror keresztényellenes politikája váltotta ki. Az ellenforradalmi reakciót végül kegyetlenül vérbe fojtották Louis Marie Turreau tábornok „pokoli hadoszlopai”, akik több tízezer civilt irtottak ki a szabadság, egyenlőség és testvériség nevében.

Európa missziós terület?

A guineai bíboros hálatelt szívvel beszél erről a francia vidékről: felidézi azt az időt, amikor sorozatos missziók indultak útnak innen, hogy elvigyék Krisztus üzenetét Afrikába.

A francia missziós papok tudták, hogy a fekete kontinens veszélyei között nem számíthatnak hosszú földi életre. Mégis útra keltek, mert mindennél fontosabb volt számukra az üzenet. Áldozatuk nem maradt hiábavaló. Ezért nem meglepő, ha ma egy afrikai bíboros hirdeti kristálytisztán az üdvözítő evangéliumot Európában, amely hitével együtt hagyományos arculatát is fokozatosan elveszíti.

Találóan jegyzi meg Roger Scruton, hogy a keresztény vallás, és az arra épülő kultúra hanyatlása gyökeresen hozzájárult a nyugati civilizáció új kihívásaival szemben tanúsított gyengeségéhez.

Harcban állunk

Ki áll ki ma Istenért? Ki mer szembeszállni az Egyház modern üldözőivel?

A jó pásztor nem titkolja, hogy egy meggyőződéses keresztény az ecclesia militans tagjaként szüntelenül harcban áll, mert a „pokoli hadoszlopok” ma is világszerte aktívan működnek.

Sarah megállapítja, hogy Nyugat-Európában a keresztényeket a divatos relativizmus, indifferentizmus (közömbösség), és a gyakorlati ateizmus veszi körbe, a Közel-Keleten, Pakisztánban és Afrikában pedig iszlamisták üldözik Vendée mártírjainak szellemi örököseit.

Ezért nekünk, magyaroknak is látnunk kell, hogy kérdése több mint időszerű. Nyugaton úgy történt, hogy amit Isten és Egyháza megtiltott, azt a nihilista politikai elit a jogalkotás céljává tette.

Aki szelet vet, vihart arat.

Amíg Jézus Krisztus örökségének teljes mellőzése, az LGBT, a gender, az abortusz, az eutanázia, a mesterséges fogamzásgátlás támogatása dominál az Európai Unió országaiban, addig a tömeges bevándorlásra, a muszlim közösségek radikalizációjára és az európai demográfiai problémára sem találunk gyógyírt.

A főpap felhívása a papságra és laikusokra egyaránt vonatkozik, mert az Egyházon belül komoly befolyással rendelkező „progresszív” szárny megerősödése a nihilista baloldal malmára hajtja a vizet.

Aquinói Szent Tamás kimutatta, hogy a természetfeletti a természetesre épül, ugyanakkor a természetfeletti hanyatlása a természetes visszaszorulásához vezet.

Ezért egyik frontot sem szabad feladni. Soha, semmilyen körülmények között.

Harci eszközök

Franciaország népe, Vendée népe, mikor emelitek fel az ima és szeretet fegyvereit, hogy megvédjétek a hiteteket?

A bíboros szerint a mártírok vére kötelez, a hithűség elengedhetetlen, de hangsúlyozza, hogy korunk katolikus ellenforradalmáraink harca békés. Magánéletük és politikai cselekvésük elsődleges forrása egyaránt Jézus Krisztus, alapvető fegyverzetük a szentmise, a rózsafüzér és a Szent Szív tisztelete.

Célkeresztben a keresztény család

A keresztény család mindent megtestesít, amit gyűlölnek.”

Ma újra, talán jobban, mint bármikor a forradalmi ideológusok fel akarják számolni az odaadás, az örömteli nagyvonalúság és szeretet természetes otthonát.

Sarah bíboros párhuzamot von a köztársasági tábornok „pokoli hadoszlopai” és korunk forradalmárai között, akik a nyugati világ felforgatása után a fekete kontinensen is megvetették a lábukat.

A hétköznapi csodafegyver

A keresztény családok legyenek mindenhol örömteli lándzsahegyei az önzés új diktatúrája elleni lázadásnak.”

Megoldásként a keresztény családok példáját helyezi szembe a forradalmi gyűlölettel.

Egyedül a nagyvonalú szeretet és az önzetlen odaadás képes vereséget mérni, arra az Isten és ember gyűlöletre, ami minden forradalom alapja.”

Beszédét ezekkel a szavakkal zárja:

Imádkozzunk azért, hogy egy erőteljes és örömteli belső Vendée támadjon fel az Egyházban és a világban!” 

A bejegyzés trackback címe: http://kereszteny.mandiner.hu/trackback/30697