Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2016. november 23. 14:51

A Silence a 17. század Japánjába érkező, jezsuita misszionáriusokról szól. Martin Scorcese új filmjének premierje következő héten lesz a Vatikánban.

A filmben két jezsuita a kínzás és kivégzés lehetőségét kockáztatják a hittérítéssel. Keresztények élve elégetése és vízben való keresztre feszítése is feltűnik az előzetesben. A film Shusaku Endo regényére épül. 

Scorcese katolikusként lett felnevelve. A The Guardian szerint a film a rendező saját hitéhez fűződő tapasztalatainak összegzése. 

A bejegyzés trackback címe: http://kereszteny.mandiner.hu/trackback/26624


Összesen 47 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



A jezsuitáknak volt pozitív szerepe is. A guarani indiánok között munkájuk, kolóniáik (letelepítés, földművelés, kórházak, iskolák etc.) azaz távolról sem csak térítés, jellegzetesen ilyen volt. Nem véletlen az, hogy Dél-Amerikában komolyan megbecsülik őket. Japánban is többszörösen előkerültek, elég, ha a "Sogun" című bestsellerre gondolunk. Egy darabig a déli daimjók támogatták őket, aztán az új sogunátus már nem.


"Kettőnek ment el az esze..."

Kitalálod, hogy ki a harmadik??


Sokkal bonyolultabb volt a helyzet, mert volt idő a XVII. században, amikor Japánban több százezer keresztény élt, de a vége kiüzetés és gyilkolás lett. A háttérben hatalmi (spanyol-portugál), rendi (jezsuita-ferences) és vallási (katolikus-protestáns, a Sogun tolmácsa protestáns volt, egy hajótörött Kapitány, talán róla mintázták a Sogun c. regény főalakját) ellentétek és intrikák álltak. Ráadásul a sogun megijedhetett attól, hogy Amerikát a spanyolok a hít térítésével együtt hódították meg, mert erről tudomást szerzett és tartott valamilyen katonai támadástól. A végeredmény a kiűzetés és a kereszténymészárlás lett, ezért van ennyire kevés keresztény Japánban.

Válaszok:
kill004 | 2016. november 24. 08:07
Bell & Sebastian | 2016. november 24. 08:58

Az alapkönyv elég szar volt. Lényegében egy a szerző szerint föloldhatatlan, de amúgy elég átlátszó erkölcsi csapdahelyzetet mutatott be, amiben a főszereplő jezsovéták persze lyól elbuktak.

Válaszok:
abcdef | 2016. november 24. 15:58

Hogy Krisztus mondja-e vagy a regény szerzője, azt nem tudom. Ami engem illet, úgy látom, hogy az lett volna a dolga, hogy világossá tegye, hogy kifejezetten azért és nem másért lép rá a keresztre, mert ígéretet kapott arra, hogy erre tekintettel abbahagyják mások kínzását.

Persze íróasztal mellett tényleg érdekes kázus, mert végülis nem ő kínozta azokat a parasztokat, tehát nem felelős az egyházüldözők tetteiért.

Mindenesetre semmiképpen nem a hit megtagadása az, hogy ilyen helyzetben rálépett a keresztre, de az már a hit megtagadása, hogy alatta és utána engedte, hogy hamis látszat keletkezzen. Pl. megnősült, meg az egyházüldözők egyházügyi szakértője lett.

Ami a magyar kontextust illeti, pontosan értem, hogy a nyolcvanas évek békepapjai miért lelkesedtek ezért a könyvért. Nem véletlen, hogy Ákos Géza adta ki a Szent IStván Társulatnál.

Válaszok:
ottapont | 2016. november 24. 19:32

'Hogy Krisztus mondja-e vagy a regény szerzője, azt nem tudom.'

:D)

Jóccakát!

Válaszok:
ottapont | 2016. november 24. 19:33

Megtennéd, hogy ezt kifejted kicsit?

Válaszok:
Csomorkany | 2016. november 25. 07:24

Ez NAGYON durva!

Válaszok:
Sulammit | 2016. december 3. 21:25

Spoiler:
Nézd a regény (és gondolom, a film) kulcsszituja, amikor a főszereplő szerzetest azzal kényszerítik hittagadásra, konkrétan a kereszt megtaposására, - ez bájos japán adminisztratív gyakorlattá fejlődött a következő két évszázadban idegenből Japánba készülők számára - hogy ha nem teszi meg, akkor tovább kínozzák azokat a japán parasztokat, akiket szolgálni jött az országba. Maguk a megkínzott parasztok már rég megtaposták volna a keresztet, de ez senkit nem érdekelt, csak hogy a misszionárius tapossa meg.

Számomra, ágyban fekvő könyvolvasó számára, tagadhatatlanul érdekes erkölcsi problémafölvetés, azt hiszem, az a jó megoldás, hogy az emberek kínzását az emberek kínzóinak kell abbahagyniuk az én tetteimtől függetlenül.

De elképzelhető, hogy ha engem hoznának ilyen helyzetbe, én is megtaposnám azt a keresztet, kijelentve, hogy kifejezetten azért teszem, mert ígéretet kaptam, hogy emiatt beszüntetik a kínzást.

Viszont utána, amikor már nem kínoznak emiatt embereket, biztosan nem működnék együtt azokkal, akik ilyesfajta cselekedetet zsaroltak ki belőlem. Pontosabban nem érezném helyesnek, ha mégis ezt tenném, és nem gondolnám, hogy így követem Krisztust.

Ez a könyv igazi erkölcsi buktatója, hogy ezt a folytatódó együttműködést szükségszerűnek állítja be. Ha már egyszer megtaposta a keresztet, akkor nősüljön meg, tegye, amit a gazemberek mondanak. Ez mindenképpen hazugság, a magyar békepapok részéről pedig csúf önigazolás.

Válaszok:
ottapont | 2016. november 25. 09:44

Nem spoiler, olvastam a könyvet, mély értelmű, gazdag mondanivalójú.
A szerzőt, aki nem mellesleg katolikus volt, nem hiába hívják a japán Graham Greenek. Állítólag a történet alapja valós, a jezsuita szerzetes levelei valódiak.
Tény, hogy nem vált ki azonos hatást az olvasókból, erre utalás van ebben a cikkben is

Japánok, keresztények és a beszédes némaság
http://ujember.hu/japanok-kere..

de elintézni egy elég szarral azért nagyon gáz.

Ami az erkölcsi buktatót illeti, Ferreira a regény végén arról beszél, hogy nem árulta el Krisztust, csak másképpen szereti, mint azelőtt. Mindaz amin keresztülment vezette el őt erre a szeretetre és a felismerésre, hogy Isten nem maradt néma, éppenséggel a szerzetes életén keresztül beszél.

Gondolom, hogy ezt nem mindenki képes így elfogadni és megérteni, én mindesetre nem találok benne semmi nehézséget.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. november 25. 10:39

Spoiler:
(nem tudom, hányan olvassák rajtad kívül, akik kíváncsiak a filmre)
Annyiból irodalmi telitalálat, hogy egy erkölcsi kázust dolgoz föl, és a XVII-XVIII. századi jezsuitáknak ez kedves elfoglaltsága volt. Kicsit a "hóhért akasztják"-helyzet.

Ami miatt én a jelzőt használtam, az az, hogy ezt a kázust rosszul, hamisan dolgozza föl. Abból, hogy ott, promt, megtapossa a keresztet, mert úgy véli, hogy ezzel véget vethet társai kínzásának, nem következik, hogy utána mindenestül, életmódszerűen a kínzók oldalára kell állnia.

Ráadásul az én kezemben az első kiadás volt a nyolcvanas évekből, és annak bezony nagyon önigazolás-szaga volt a kiadó részéről.

Válaszok:
ottapont | 2016. november 25. 19:15

Mondjuk engem ez a békepapos dolog nem befolyásolt amikor olvastam, mivel nem kapcsoltam össze semmilyen szinten a kettőt.
Amiről nem tudsz az nem fáj, ugye. :)

Az a helyzet, hogy ha teljesen éthető szeretnék lenni az álláspontommal kapcsolatban, akkor onnan kellene kezdenem mikor elősször találkozott a főszereplő a hittagadó jezsuitával, aki miatt Japánba ment (a nevüket az előző hsz.- ban összekevertem mert elég régen olvastam a könyvet) végig kellene menjek bizonyos sarkalatos eseményeken, egészen a főhős utolsó mondatáig. Lélektanilag kicsit kielemezni, nem kihagyva azt amit Nemeshegyi atya állít a szerzőről, mivel mégiscsak meghatározó az ő japán mivolta, némileg ambivalens hozáállása stb.
Viszont ez már spoilernek is vastag volna, talán majd ha Magyarországon vetítik visszatér a témára a Mandiner és akkor lehetőségem lesz kifejteni.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. november 25. 19:24

Az biztos, hogy a békepapokról nem a szerző és nem Scorsese tehet, de ez nem változtat azon, hogy a könyv végén mindkét főszereplő, tehát a mester és a tanítványa is úgy élt, és úgy igazolta magát, mint nálunk a békepapok. Ezt az író jóváhagyta, én az olvasó meg nagyon nem. Ezért a fönti jelző, és hát nem tudom visszavonni.

Válaszok:
ottapont | 2016. november 25. 19:39

Szerintem a békapapos párhuzam nagyon sántít.Ha most mindazt leírhatnám amire utaltam, de nem teszem, mert nem szeretnék itt előre lelőni a film nézői számára minden kismadarat, akkor érthetővé válna miért nem látom úgy ezt a történetet ahogyan Te látod.
Mivel a Mandineren magánlevelezésre megoldás nincs kivárom amíg levetítik a filmet és akkor, ha lesz rá lehetőség és még érdekel a véleményem, visszatérünk rá.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. november 25. 22:33

Amivel nekem bajom van, az a két főhős folyamatos magatartása a regény végén. Az miben tér el a békepapokétól?

Rendben, szar helyzetbe hozták őket, úgy látták, engedniük kell a zsarolásnak. Az vesse rájuk az első követ, aki maga kitart ilyenkor.

De utána? Folyamatosan? Ez a regényírónak már csak könnyed levezetés, nem is fókuszál rá, de engem mérhetetlenül zavart.

Válaszok:
ottapont | 2016. november 26. 18:30

Ha megvan még a könyv újra elolvashatnád azt a részt amikor mester és tanítványa találkoznak a börtönben ( 7 fejezet) és a mester arról beszél miért vált számára értelmetlenné a missziós munka Japánban. Mi történt a keresztény tanokkal, miért tartja alkalmatlannak a japánokat a kereszténység befogadására, megtartására.
Ezek a mondatok az író véleményét tükrözik természetesen, de a leglényegesebb rész a mondanivaló szempontjából.
Ha nincs meg a könyv, itt elolvashatod mit gondolt, vallott erről a szerző, ( a japán keresztény, mint oximoron)

http://www.cslewisreview.org/2..

Ahhoz, hogy valóban megértse valaki ezt a történetet fontos értelmezni a sajátságosan japán aspektusait. Ugyanakkor, mint minden jó mű, tartalmaz univerzális, mindenki számára megkerülhetetlen témákkal kapcsolatos üzeneteket.
Az egyik legfontosabb a kétellyel kapcsolatos.

A békapapokkal vont párhuzamról röviden talán annyit, hogy a jezsuiták nem gyávaságból tették amit tettek. Nem a válogatott kegyetlenségű kínzással törték meg őket,ahogyan ezt Te is írtad.
Másik fontos különbség, hogy a békapapok árulásuk után is megmaradtak pozícióban, a jezsuiták megvetés tárgyai lettek. Volt rendtársaik szemében alávaló árulók, a japánok számára gúny céltáblái.
Páriák lettek mindenki számára. A japánok elvették az identitásukat, nevüket, japán nevet kellett felvegyenek, elvették a szabadságukat. Még a haláluk utáni sorsukat is próbálták megszabni azzal, hogy buddhista nevet adtak nekik és buddhista szertartás szerint égették el őket.

A hittagadást mégsem nem állítja be a szerző tisztán erkölcsös cselekedetként ,( amikor a fiatalabb jezsuita ráteszi a lábát a fumiéra a távolban megszólalt a kakas). S bár adott helyzetben úgy érezték nem tehetnek mást, mégis megutálták magukat emiatt. Ezért kerülték az egymással való találkozást, a másik látványa szembesítette őket saját tagadásukkal.
Ez a könyv nem moralizál, mégis súlyos kérdésekkel szembesít, amiket nem lehet nem továbbgondolni, magunkkal, saját keresztény hitünkkel, kételyeinkkel, gyengeségeinkkel, szánandó büszkeségünkkel, stb stb kapcsolatban.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. november 26. 22:01

Békepapnak lenni sem lehet(ett) valami könnyű, ha az emberben még ott élt annak az idealizmusnak az emléke, amivel (jó esetben) papnak ment. De azért hadd ne sajnáljam már őket, ha a döntéseik miatt némi lelkiismeretfurdalást éltek át!

A két jezsuitát nem a konkrét szitu miatt tartom negatív figurának, amikor kikényszerítették belőlük a fumiét. De igenis negatív dolog az ott kikényszerített gesztus után azt képzelni, hogy nincs visszaút, marad a buddhista név, stb. stb.

Miért nem mutattak be pl. szentmiséket, miután szabadlábra helyzeték őket? Miért nem tettek egyéb lázadó, keresztény gesztusokat, amelyek onnantól csak róluk szóltak volna? Ja, hogy akkor megkínozták volna személyesen őket? Hát, igen. És pont ezzel moshatták volna le a korábbi szégyent.

Válaszok:
ottapont | 2016. november 26. 23:17

Megmondom őszintén engem ez a békapapos vonal nem igazán érdekel ennek a történetnek a kapcsán. Ezt Te hoztad fel, szerintem rossz párhuzam, leírtam miért. Innentől számomra ez a téma érdektelen.

Nem volt nekik visszaút, a hittagadás miatt kizárták őket a misszióból és a papi hivatást se gyakorolhatták volna, ha lett volna rá esély egyáltalán, de nem volt, mert életük végéig háziőrizetben voltak. A japánok tudták, hogy amelyik papot ráveszik a fumiéra az kitagadott lesz a misszió és az Egyház számára, a volt hívek szemében elveszti minden tekintélyét, általános megvetés tárgyává válik. Ezt kellett elérjék, ha ez megtörtént az illető pap el volt intézve egyszer és mindenkorra.

Nem volt az a gesztus, cselekedet ami ezt megmásíthatta volna, ezen nem lehetett változtatni.
Ebben van az ő sorsuk valódi tragédiája, de ugyanakkor a nagyságuk is ebben áll, legalábbis az én szememben, mert tisztában voltak vele mit vállalnak amikor ráléptek a keresztre a társaik szabadulásáért, mégis megtették.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. november 28. 18:41

Az egyházjog néha igen hasznos todomány. Ismersz olyan egyházi elöljárót, aki az eset összes körülményeit mérlegelve megállapította az önmagától beálló kiközösítést, és kimondta rájuk a misézési tilalmat?

Szerintem ők ketten voltak ott Japánban. Ők ismerték az eset körülményeit, tudták, hogy jó cél érdekében cselekedtek, bár a tettük tényleg vitatható, ha akartak volna, az egyház felől joguk lett volna misézni. Csak az nyilván vértanúsággal járt volna, ha egyszer háziőrizetben voltak. Ezt nem is vitatom.


Láttad? Maróth Miklós Prima primissima díjat kapott.


Meg is érdemelte! :)

Válaszok:
Sulammit | 2016. december 4. 19:46

Azon csodálkoztam, hogy a közönségszavazatokat nem ő kapta meg.

Válaszok:
ancilla | 2016. december 5. 19:07

Igen, el tudtam volna képzelni azt is. De így is örülök.


Még nem hallottam, hogy bárki összekeverte volna a két rendet.


Az "amerikaiak" mint a kereszténység ellenségei?
????????????????????????????????????????????
Vagy miről beszélsz?



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó