A keresztény családok feministábbak a feministáknál

2016. szeptember 20. 03:10

őt úgy érzem, a keresztény-konzervatív családok sokszor feministább programot valósítanak meg, mint azok, akik ebből mozgalmat csinálnak.

2016. szeptember 20. 03:10
Szőnyi Szilárd
Talita

A feminista tábor szerintem legalább olyan színes, mint a mienk, keresztényeké, akik között van, aki az Írást lobogtatva elítéli, de legalább megbélyegzi például az újraházasodott katolikusokat – hogy a te cikkeidre adott reakcióknál maradjunk –, és van Ferenc pápa, aki nyitottsággal és részvéttel fordul azok felé, akiknek válságba jutott a házasságuk. Mi az, amit el tudsz fogadni a feminista álláspontból?

Hosszan sorolhatnám, mi az, amit nemhogy elfogadok, de naponta megélek. Sőt úgy érzem, a keresztény-konzervatív családok sokszor feministább programot valósítanak meg, mint azok, akik ebből mozgalmat csinálnak. Környezetemben nemigen ismerek olyan édesapát, aki ne pelenkázott volna, ne mosogatna, takarítana, vásárolna, és tenne meg sok mindent azért, hogy a felesége ne rokkanjon bele az otthonlétbe. Nem is általában a feminizmussal vitatkozom, hanem a szélsőséges képviselőivel. Vegyük példának Kopp Máriát. Tudományos karrierje kiteljesedett, jobb- és baloldalon egyaránt ünnepelték, mi több, az Egészségügyi Világszervezet gender munkacsoportjának vezetője volt. Közben szentségi házasságban élt, világra hozott két gyereket, keresztény alapokon közelített a nőiséghez, mindenkit szülésre biztatott, és egészségtelennek nevezte a szingli létet. Na, ezek a szélsőséges mozgalmárok fülének szitokszavak – nem csoda, hogy miközben kevés életvitelszerűbb feministát ismertem nála, ő maga sem igen szerette, ha így nevezik.

De pont Kopp Mária propagálta a bölcsődei ellátást, és azt mondta, hogy nonszensz, hogy egyetemet végzett nők 10-15 évre kiessenek a karrierépítésből, és meg kell adni a választási lehetőséget nekik, hogy karriert építsenek és/vagy otthon maradjanak.

Erre azt tudom mondani, hogy amikor a gyerekeimet iskolába vittem, reggel fél nyolc körül számtalan ágyból kirángatott, fáradt, bömbölő kétévest láttam, akiket az anyukájuk vonszolt a bölcsődébe. Akkor nehéz volt arra gondolni, hogy ez az élet rendje – bár nyilván vannak helyzetek, amikor nincs más megoldás. Kopp Mária egyébként nem az életét igazította a munkájához, hanem fordítva: otthon dolgozott, egy légtérben a gyermekeivel, és hogy ezt megtehesse, napi több órára segítséget kért.

Kopp Mária nem győzte hangsúlyozni, hogy a demográfiai mutatók az emancipáltabb országokban jobbak, én pedig úgy érzem, hogy a mi keresztény közegünk nem támogató azt illetően, hogy az anyáknak legyen valami a gyerekek mellett – amitől még jobban kiteljesedhetnek.

Mivel nem vagyok olyan bigott, mint egyes feministák, nyilván én sem követelem az összes anyától, hogy minden gyerek után háromszor 365 napot maradjon otthon. Családunk példája alapján viszont nehéz elképzelnem, hogy négy kisgyereknek egyforma figyelmet szentelni, óvodába, iskolába, különórára hurcolni őket miként lehetséges akár csak négyórás munkaviszony mellett. A feleségem anno emlegette is, hogy biztos vannak szupernők, akik képesek erre, de ő sajnos nem kapott ilyen talentumokat. Azt mondta, ha van pár órája, inkább szusszan egyet, mintsem hogy rohanjon vissza »a munka világába«, keresni egy kis pénzt, ami esetleg szépen el is menne bébiszitterre. Igaz, az ő édesanyja is otthon volt a hat gyermekével, így volt honnan mintát látnia, lásd korai kötődés.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
paraklétosz
2016. október 31. 18:56
Márpedig feministák nincsenek is. Ami van: megélhetési-viszketegségi hisztérikák.
tom hagen
2016. október 31. 18:56
Szerintem ezen már rég túl vagyunk. A nők eldönthetik, mit akarnak. Számtalan nőt ismerek, aki parkettázott már életében, semmi különöset nem látok benne, ha egy férfi elmosogat vagy pelenkázik. Ahogy abban sem, hogy egy nő vezet...
I_Isti
2016. október 28. 19:59
Lefordítom magyarra azt a szót, hogy: "karrierépítés". Azt jelenti, hogy látástól vakulásig dolgozol egy multinak csak azért, hogy a multi a) az anyaországban ugyanazt a munkakört betöltő dolgozóinak kb 2-3 szor akkora bért tudjon fizetni, mint amennyit neked fizet, b) a külföldi tulajdonos meg tudja venni a második magánrepülőgépét, az ötödik gyárát, vagy ilyesmit. De ezért te beáldoztad: -- a normális emberi kapcsolataidat, belértve a: -- a családodat -- ha a családodat nem teljesen, akkor azt, hogy nagy családod legyen
Zsusztina
2016. október 14. 23:17
Sem a fentiekből, sem az eredeti cikkből nem derül ki, hogy mitől feministábbak a keresztény családok a feministáknál. Csak azt tudjuk meg, hogy sok keresztény férj segít otthon a háztartásban. Én is keresztény vagyok, és helyeslem ezt. Köszönet a nőmozgalmaknak, mert nélkülük ez nem lenne olyannyira természetes, hogy Szőnyi azt véli, ez mindig is így volt a keresztény kultúrkörben. Hát nem!!!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik