Hit Gyülekezete

Az iszlám és a balliberális oldal szövetsége fenyegetés – Németh Sándor a Mandinernek

2016. augusztus 31. 13:59

Kuláknak és reakciósnak nyilvánított, hívő katolikus családban nőtt fel, mégis egy illegális határátlépési kísérlet miatt fenyegető börtön kellett ahhoz, hogy először spontán imádkozzon Istenhez. A kommunizmus alatt keresztény mozgalmat indított, s a rendszerváltás után az ország egyik legbefolyásosabb emberévé emelkedett Németh Sándor, a Hit Gyülekezetének alapítója és vezető lelkésze. A Mandiner.kereszténynek adott nagyinterjúban Németh Sándort a gyülekezet történetéről, az SZDSZ-hez, az ATV-hez, Amerikához és Izraelhez fűződő viszonyáról, valamint az iszlámról, a migrációról és Európa jövőjéről vallott kritikus nézeteiről is faggattuk. Szerinte „ki tudott alakulni az iszlám és a balliberális oldal között egy szövetség”, ami új helyzet elé állítja a keresztényeket.

Mi indította el azon az úton, hogy saját vallási mozgalmat alapítson?

Ez egy nagyon bonyolult és hosszú történet. Katolikus neveltetést kaptam, sokáig követtem is a katolikus vallást. Gyerekkoromban, az ötvenes-hatvanas években a szüleim elvárták, hogy misére járjak. Így mindig is érdekelt a keresztény világ, annak ellenére, hogy a kettős nevelésnek én is áldozata voltam. Kétségtelenül hatással volt rám a hatvanas évek Jézus-mozgalmának kirobbanása – ez a Szabad Európa Rádión és bizonyos egyházi csatornákon keresztül hozzánk is eljutott –, de az igazi fordulópont az volt, amikor megpróbáltam elhagyni az országot, de elfogtak a jugoszláv határon.

Jól gondoljuk, hogy nem Jugoszlávia volt a célja? Hova készült?

Az Egyesült Államokba. Ez a sikertelen emigrációs kísérlet – akkor disszidálásnak hívták – hozott fordulópontot az életemben, amit én akkor isteni meghallgatásnak gondoltam. Azóta vagyok Biblia-olvasó ember, előtte inkább csak a liturgiát követtem, ezt követően iratkoztam be a katolikus hittudományi akadémiára.

Mi történt mikor elfogták?

Megvertek, megkínoztak. Az akkori jogszabályok szerint a jugoszlávoknak vissza kellett adniuk a határsértőket, akikre nyolc hónapos börtönbüntetés várt. Ott imádkoztam Istenhez először spontán módon, azaz nem abban a kötött formában, ahogy a katolikusoknál szokás. Megfogadtam: ha ebből a helyzetből megszabadulok, és nem kell Magyarországon börtönbe vonulnom, az egész életemet az igazság keresésének szolgálatába állítom.

Ennyire rémisztően hatott a börtön gondolata?

A börtönélményeimet most nem akarom megosztani, az hat nap volt csupán. Akkor fordultam Istenhez, mikor világossá vált, hogy nem fogok tudni eljutni az Egyesült Államokba. Egyszer csak aztán behívatott a börtönigazgató, és közölte, én nem vagyok börtönbe való ember, felejtsek el mindent, nem jártam itt soha, mehetek, a börtön ügyvédje elvisz majd Letenyére, folytassam inkább a tanulmányaimat. Ennyi volt. És betartották.

Később sem nyúltak ön után, nem emlékeztették a szívességre?

Nem, legalábbis nekem közvetlenül nem volt ilyen tapasztalatom. Hogy a háttérben mi történt, nem tudom. A kommunizmus egyik fő jellemzője volt, hogy titkos államot működtetett, az elnyomottak nem rendelkezhettek azokkal az információkkal, amik irányították a sorsukat, befolyásolták a helyzetüket. Egy olyan szociológiai háttérrel rendelkező ember, mint én, nem juthattam ezen információk birtokába. Sem a kulák szüleim, sem én nem voltam a rendszer támogatója, sem támogatottja, reakciós figurának voltam elkönyvelve. Mindig is tapasztaltuk a diszkriminációt, gyerekkoromban több házkutatást, zaklatást átéltem, ott lebegett a fejünk felett a kitelepítés jelentette fenyegetés, valami feljelentés mindig volt.

 A célom az volt, hogy a marxizmussal szemben meg tudjam védeni a hitemet

 

Merrefelé éltek?

Nagykanizsa mellett.

És honnan jöttek az amerikai tervek?

Nagyapám hosszú ideig élt New Yorkban, sokat mesélt, és nekem Amerika lett az álmom.

Elég reménytelen álom volt az akkor.

Annyira nem. Nagykanizsáról nagyon sok fiatal kijutott Nyugatra.

Legálisan?

Illegálisan, Jugoszlávián keresztül. Sok ismerősöm elhagyta Magyarországot.

Említette a katolikus szertartásoktól eltérő, spontán imát. Már akkor is túl szűkösnek érezte az egyház szervezeti kereteit?

Akkor még nem. A célom akkor az volt, hogy egy olyan szisztematikus, világos filozófiai-teológiai rendszer ismerője legyek, ami felkészít engem arra, hogy a marxizmussal szemben meg tudjam védeni a hitemet. Intellektuális szempontból is vonzott a katolikus filozófia és teológia. A hetvenes évek elején hallottam először az USA-beli karizmatikus mozgalomról. A katolikus misztika – az Istenről szóló spirituális tapasztalatok – már ezelőtt is érdekelt, így elkezdtem tanulmányozni ezt az irányzatot. Majd megtudtam, hogy Magyarországon is vannak ilyen kezdeményezések a református egyházban és a szabad keresztény közösségekben, valamint hogy létezik pünkösdi egyház. Ezek a keresztény irányzatok számomra addig ismeretlenek voltak.

Ezek mind underground mozgalmak voltak?

Egy részük igen. A katolikus egyház akkor a titkosszolgálat megszállása alatt állt. Lehetett tudni, kiket rendeltek be kihallgatásra, illetve hogy a teológiai iskolában kik a rendőrség és a szolgálatok informátorai. Budapesten működött már a Bokor-közösség, számunkra tehát nyilvánvalóvá vált, hogy a hitgyakorlatnak csak egy hiteles formája lehet, az underground, illetve házi közösség. De én már azelőtt is ezt preferáltam, hogy a karizmatikus mozgalmat megismertem volna. Akkor az még nem is volt itthon. Olyanok voltak, amelyek a katolikus hitgyakorlatot kívánták megújítani, illetve spirituális tartalommal megtölteni – titkosszolgálati kontroll nélkül. Ezen mozgalmak egyik szimbolikus alakja volt Bulányi György. Nekem ez az irányzat túl merevnek tűnt, túl sok volt benne a racionalizmus, és kevés a spiritualitás. A karizmatikus mozgalom jobban megérintett.

Akkor ez egy lelki-spirituális szabadságharc volt a titkosszolgálatokkal szemben?

Ennél több. Ezekben a közösségekben belső disszidensek éltek, olyan emberek, akik nem tudták vagy akarták elhagyni az országot. Társadalmon kívüliek. Én ezt a helyzetet tudatosan vállaltam. Romantikusnak tűnt akkor. Az egyháznak se a rituális, se a formális, se a hivatalos részéhez sem akartunk kapcsolódni. Az államhoz se nagyon.

Milyen volt a katolikus klérus viszonya önökkel?

El lehet képzelni! A titkosszolgálat folyamatos megfigyelés alatt tartotta a katolikus klérust. Megfagyasztották a levegőt azon emberek körül, akik ilyen jellegű közösségbe jártak. „Levegőkiszívásnak” mondták ezt akkoriban.

Alapvető keresztény értékeket veszélyeztetnek ezek a kihívások

 

Ha jók az emlékeink, kölcsönösen feszült volt a Hit Gyülekezete és a katolikus egyház viszonya később, a kilencvenes években? Itt gyökerezett az ellentét?

Igen.

Mostanra mintha enyhültek volna az ellenérzéseik: sokkal kevésbé téma a katolikus egyház ostorozása a prédikációiban, illetve a Hit Gyülekezete kiadványaiban, mint húsz éve.

Ennek több oka van. Az egyik a kereszténység veszélyeztetettsége az iszlámmal, a modern humanizmus világnézetével vagy a modern szexualitást képviselő mozgalmakkal szemben. Egyre nyilvánvalóbb minden keresztény irányzat számára, hogy alapvető keresztény értékeket veszélyeztetnek ezek a kihívások. Ma sokkal inkább szolidaritásra, mint belső vitákra van szükség. A másik, hogy a Hit Gyülekezete a nyolcvanas években kifejezetten a tradicionális kereszténységgel, így a katolikus egyházzal szemben határozta meg magát, elfoglalva az evangéliumi keresztény világban a helyét. Akkoriban nyilvánvalóan sokkal többet kellett arról beszélnünk, hogy mi a különbség a Hit Gyülekezete és a hagyományos keresztények teológiája és világnézete között.

Hogyan változott a katolikus egyház Hit Gyülekezete-képe?

Miután a hetvenes évek második felétől fokozatosan elszakadtunk a katolikus egyháztól és egy neoprotestáns-evangéliumi irányzat felé mentünk, ők az Állami Egyházügyi Hivatal bánásmódjára bíztak minket. Nem foglalkoztak velünk különösebben, persze az evangélium hirdetése miatt voltak egyes plébániákkal, egyházközségekkel konfliktusaink. De nem csak a katolikusok, hanem reformátusok, evangélikusok és még a szabadegyházak is jelentettek minket fel az állami hivatalnál. A Hit Gyülekezete nemkívánatos szereplője volt a vallási palettának, minden szereplő ideges volt ránk. Ők is gyakoroltak pressziót az Állami Egyházügyi Hivatalra, de a hivatalnak is voltak külön aggodalmai, főleg a gyülekezet demokratikus ellenzékkel való kapcsolata miatt. A kilencvenes években, a rendszerváltás eseményei után mi is bizakodtunk, reménykedtünk, hogy egy olyan jogállam jön létre Magyarországon, amely átfogóan pozitív változásokat hoz Magyarország és a gyülekezetünk életébe egyaránt.

„A mostani kormány nem akart velünk továbbra is konfliktushelyzetet fenntartani”

 

Mennyiben váltotta ez be a reményeket?

A politikai katolicizmussal 1990 és 1994 között voltak a legerőteljesebb konfliktusaink. Szerintem azért, mert szerepet vállaltunk az SZDSZ alapításában, így nemcsak vallási ellenzékként, hanem politikai szereplőnek is láttak minket, ez pedig nyilván ingerültté tette őket.

Mikor volt a legerősebb az SZDSZ-szel való együttműködés?

1989-1992 között.

Később már nem is?

Részt vettünk a Demokratikus Charta szervezésében, sőt, mi biztosítottuk a technikai feltételeit. Utána indult el egy eltávolodás, mivel minket az antikommunizmus és az emberi jogokért való küzdelem vitt közel a demokratikus ellenzékhez. 1992-ig elég antikommunista jellegű volt az SZDSZ, utána alakult ki az együttműködésük az MSZP-vel. Elismerem, abban, hogy tovább támogattuk őket, szerepet játszott az is, hogy Horn Gyula behívatott minket még 1994-ben, pontosabban szólva ajánlatot tett, hogy találkozik velünk. Ott szocialista vezetőkkel együtt bocsánatot kért a minket a szocialista rendszerben ért zaklatásokért és üldözésért. Akkor úgy voltunk vele, hogy jó, próbáljuk meg. Láttuk, hogy van bennük szándék arra, hogy túllépjenek az előző rendszer örökségén.

Ezt követően is erős maradt az SZDSZ-szel való szervezeti együttműködés…

Az alkalmi volt, 1998-ig tartott. Ez abban merült ki, hogy segítettünk nekik a kopogtatócédulák összegyűjtésében.

Az SZDSZ esetében ez élet és halál kérdése volt.

Kétségkívül.

1998 után már nem segítették őket?

Közösségi szinten nem.

De mi vezetett a szakításhoz?

Ez egy folyamat volt. Hack Péter 1996-ban mondta el híres-hírhedt beszédét az SZDSZ színe előtt, hogy ki kéne lépni az MSZP-vel való koalícióból. Utána kezdődött el a mi kemény kálváriánk 1997 és 2001 között. A Hit Gyülekezete a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején kezdett el formálódni. A nyolcvanas évek az illegalitás évei voltak, a kilencvenes évek a diszkrimináció és a megbélyegzés időszaka volt. A kilencvenes évek végén kaptunk először engedélyt ingatlanvásárlásra, előtte azt ilyen-olyan trükkökkel mindig meghiúsították. A konszolidációs időszak 2002 óta tart. Sokak számára úgy tűnik, hogy 2010-ben a Hit Gyülekezete számára új korszak kezdődött azzal, hogy történelmi egyházzá vált, ám ilyen jogi kategória nem létezik. Annyi történt, hogy a mostani kormány – felismerve a Hit Gyülekezete társadalmi befolyását, erejét, nemzetközi kapcsolatrendszerét – nem akart velünk továbbra is konfliktushelyzetet fenntartani.

Ez azért nem minden neoprotestáns egyházra igaz itthon. Több olyan – igaz, önökhöz képest itthon jóval kisebb, ám világszerte jelentős létszámú – neoprotestáns egyház van, ami nem kapta meg első körben az egyházi státuszt. Mi ennek az oka? Csak az számított, hogy kinek volt nagyobb az érdekérvényesítő képessége?

Ezt a törvényalkotóktól vagy Orbán Viktortól kérdezzék meg. A mi álláspontunk az volt, hogy az egyházak regisztrációjával kapcsolatban világos definíciót tartalmazzon a törvény. Konkrét normát, demokratikus követelményeket határozzon meg, és ezek alapján határozza meg az egyházi törvény ezek jogait, és biztosítsa minden tényleges egyház számára az egyházi jogállást.

Eladósodott televíziót vettünk át, rá is ment nyolc-tíz év, amíg rendbe raktuk

 

Látványosan más a Fidesz és a Hit Gyülekezete viszonya ma, mint 1998-2002 között. Volt bármiféle formális kiegyezés a jobboldallal?

Konkrét eseményt nem tudok mondani. A Hit Gyülekezetének az ATV-ben való megjelenése több jobboldali politikus fejében is pozitív változást hozott a gyülekezet megítélésében. De ez már 2001-ben elkezdődött.

Mi változott meg?

Már a pártállam alatt is megkaptuk, hogy a Hit Gyülekezete destruktív, nemzetellenes, családellenes, szétszakítja a családokat, elveszi az emberektől a pénzt, bizniszszekta. Ezek a vádak először talán 1983-ban fogalmazódtak meg a Magyar Ifjúság hasábjain, és kísértenek bennünket azóta is. Ezeket az előítéleteket mindaddig fent lehet tartani, amíg egy közösség nem jön ki a fényre. Mi ezért is tartottuk fontosnak, hogy a társadalom megismerje, mit teszünk és mi az, amit nem.

Amit tehát az ATV-n látunk, az maga a Hit Gyülekezete?

Csak a Vidám Vasárnap, illetve a 700-as klub, mivel utóbbi filozófiai-spirituális-teológiai értékrendje is közel áll hozzánk. Mi 2001-ben, miután a csatorna eredeti tulajdonosa felajánlotta, hogy felvesz minket a programba, ezekben gondolkodtunk.

Aztán már nem csak műsoruk volt, hanem fokozatosan az egész csatorna a kezükbe került.

Az ATV akkor egy sufnitelevízió, napi gondokkal küszködő adó volt. Tulajdonosa, Czikó Gábor háromnegyed éven keresztül győzködött minket...

Mármint nem önök győzködték a tulajdonost?

Egyáltalán nem. Ő keresett meg minket előbb a saját műsor lehetőségével, majd azzal, hogy tulajdonosként is vegyünk részt a televízió működtetésében.

Mennyibe került eddig az ATV a gyülekezetnek?

Ebben több ember is részt vett, nem a gyülekezet vásárolta meg, hanem egy cég. Az én feladatom az volt, hogy a megállapodás emberi részében, alapelveiben megegyezésre jussak a tulajdonossal. A pénzügyi-gazdasági feladatok másra tartoztak.

Nagyságrendileg mennyibe került a tévé? Százmilliókba, milliárdokba?

Erről nem akarok beszélni. De nem volt egy nagy összeg, maradjunk annyiban.

Alighanem találnánk olyat, aki kifejezetten nagynak találná, amit eddig az ATV-re költöttek.

Pedig tényleg nem volt nagy. Eladósodott televíziót vettünk át, rá is ment nyolc-tíz év, amíg rendbe raktuk.

Volt olyan munkatársa a csatornának, aki azért ment el, mert a személyes meggyőződése ellentétes volt a Hit Gyülekezete szellemiségével?

Én ilyenről nem tudok. Olyanról igen, hogy egy menedzser határozta meg, kivel akar dolgozni.

Az ATV stábjának mekkora része kötődik a gyülekezethez?

Fogalmam sincs, én ezzel nem foglalkozom.

Azért csak van valami együttműködés, hiszen számos gyülekezeti tag dolgozik a tévénél.

Igen, de elsősorban műszaki területen.

Nem okoz feszültséget, hogy a karizmatikus kereszténységtől markánsan eltérő világképű műsorok, műsorvezetők is vannak az ATV-n? Mit szólnak ehhez a gyülekezet tagjai?

A Hit Gyülekezete nem bigott emberekből áll. Ma nagyobb probléma a politikai, mint a vallási bigottság. Minden letisztult, spirituális bibliai értékrenddel rendelkező hívő tisztában van azzal, hogy egy szekuláris társadalom plurális, a demokrácia egyik ismérve pedig az, hogy biztosítani kell a véleményszabadságot. Ezt a legtöbb hites messzemenőkig tiszteletben tartja – már csak azért is, mert nekünk is rengeteget kellett küzdenünk azért, hogy legyen ehhez jogunk és olyan eszközeink és intézményeink, amivel ezt megtehetjük és amiken keresztül ezeket közvetíthetjük.

Igénybe vettek ehhez külföldi segítséget a korábban említett nemzetközi partnerektől?

Ez egy legenda. Aki ismeri ezt a világot, tudja, hogy a prosperáló gyülekezetektől a nyugati egyházak elvárják, hogy támogassák őket.

Tessék? Nem Amerikából támogatják, támogatták a Hit Gyülekezetét, hanem épp ellenkező volt a támogatások folyásiránya?

Így van! Én összehasonlíthatatlanul több támogatást nyújtottam amerikai keresztény vezetőknek és szervezeteknek, mint fordítva. Amerikaiakkal máskülönben nincs barátság. Sajnos ezt sok magyar nem tudja, ahogyan azt se, hogyan lehet beilleszkedni egy nemzetközi rendszerbe. Ott nincs érzelem, nincs barátság, ott ha valakit értékelsz és bízol benne, akkor támogatnod kell adományok formájában. Ez önmagában nem rossz, csak a kelet-európai embereknek rendkívül szokatlan. Én a nyolcvanas években rájöttem, hogyan működik ez a rendszer. Amikor 1978-ban autót akartak vásárolni nekem az amerikaiak, hogy azzal evangelizáljam Magyarországot, meg volt döbbenve a missszionárius, hogy azt mondtam, nem, köszönöm szépen, nem kell autó. Nem akartam kiszakadni a magyar közegből. Azt mondták, ez kuriózum, még sosem tapasztalták addig kelet-európai országban, hogy valaki visszautasított volna egy Zsigulit.

Milyen út vezetett az amerikai kapcsolatrendszerig a sikertelen jugoszláviai lelépési kísérlettől?

Rendszeresen jártak Magyarországra amerikai misszionáriusok. A Jézus-mozgalom kapcsán is találkoztunk olyan amerikai fiatalokkal, akik azért jöttek pont ide, hogy népszerűsítsék a Názáreti Jézus Krisztust. Mondtuk nekik, hogy jó, mi akkor meg mennénk Amerikába. Ők azt mondták erre, hogy de nincs ott semmi. Mi meg, hogy de hát itt sincs. Szóval megegyeztünk abban, hogy a Názáreti Jézus Krisztus a legfontosabb, akit bárhol lehet szolgálni.

Európa problémája sokkal nagyobb az Egyesült Államokénál

 

Kik a Hit Gyülekezete legjelentősebb nemzetközi partnerei?

Nem mindig látom, hogy a magyar sajtó el tudna igazodni a keresztény világban. A 20. században kialakult, hogy a kereszténységnek három fő irányzata van. Az egyik a hagyományos, liturgikus egyház, itt nyilván a katolikus egyház a legjelentősebb, de beletartoznak az észak-afrikaiak, a pravoszlávok, a keletiek. A másik nagy tömb a protestáns egyházaké: evangélikusok és reformátusok elsősorban. A harmadik kategória, amely igazán a 20. század óta a legdinamikusabban fejlődő keresztény irányzat, a neoprotestáns, evangéliumi irányzat. Ennek része a pünkösdi-karizmatikus mozgalom is. Szokták mondani, hogy Amerikában ötvenmillió követője van ennek az irányzatnak, és a republikánus elnökjelöltek általában őrájuk támaszkodnak, mint a választást eldöntő tömbre. Ezen gyülekezetek struktúrája nem olyan, mint a hagyományos egyházaké, sokkal inkább networkszerűen működnek együtt. Nem a piramisalakzat, hanem karizmatikus-hierarchikus tekintély alapján alakulnak a kapcsolatrendszerek. Talán a korai egyházkorszakra jellemző spirituális központok alakulnak ki – ilyen spirituális központ Közép-Kelet-Európában a Hit Gyülekezete. Mint ilyet, tisztelik a világ minden táján.

Említette az amerikai elnökválasztást. Mennyire támaszkodhat erre a szavazótáborra a mostani republikánus elnökjelölt, Donald Trump?

Nem könnyű amerikai barátaink helyzete. Ha szabad egyet idéznem, „két kretén közül kell választani”. Szerintem összeszorítják a szájukat, lenyomják az ellenszenvüket és Trump úrra fognak szavazni. A fekete evangéliumi gyülekezetek pedig Hillary asszonyra. Ahogy hallom, a katolikusok is inkább Trumpot támogatják. A gendermozgalom, a szexuális forradalom új irányzata, a melegházasság, az uniszex WC-k és mosdók sok keresztényt felébresztettek, hogy Obama irányvonalát nem szabad folytatni.

Neoprotestáns protestszavazók.

Persze. És elitellenesek. A keresztények is. Sokan. Legalábbis ezt szűrtem le a beszélgetésekből.

Mennyire érzi hasonlónak személyes meggyőződéséhez Donald Trump migrációval, illetve az iszlámmal kapcsolatos álláspontját?

Európa problémája sokkal nagyobb az Egyesült Államokénál, ezért nem tartom szerencsésnek a kettő összehasonlítását.

A Hit Gyülekezete már jóval azelőtt meglehetősen szigorúan bírálta az iszlámot, mielőtt ez mainstream álláspont lett volna…

Nem szigorúan. A tényeknek megfelelően. Egyszerűen ismerjük a kereszténység és az iszlám közötti viszony közel 1500 éves történetét. Van most egy szinkretista irányzat, hogy a különböző vallási rendszereket közös nevezőre hozzák, integrálva egy egységes rendszerré. De akkora ellentét van a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás és az iszlám tanításai között, hogy csak felszínes emberek gondolják azt, hogy ezt a két vallási rendszert integrálni lehet. Ez nem működik. A Biblia egészen máshogy határozza meg az univerzum alapproblémáját – a bűnben, melynek megoldása az engesztelő áldozat, a jom kippur (engesztelés napja) ünnepe tartalmazza ezt az Ószövetségben, az Újszövetségben pedig Jézus Krisztus megváltói műve. Az iszlám másból indul ki, nem tekinti a bűnt az emberiség alapproblémájának, nem hisz az engesztelő áldozatban, nem hisz Jézusnak mint Isten fiának feltámadásában, csak hogy a kereszténység lényegéről beszéljek. Bár voltak csendesebb időszakok, az iszlám a kezdetektől fogva ellenségesen lépett fel a kereszténységgel szemben. A radikális iszlám a hatvanas évek vége óta egyre erősebb ellentétet szít a kereszténységgel és a zsidósággal, a judaizmussal szemben. Ezt egy modus vivendivel kellene megoldani, ragaszkodva a különállás jogához.

Különös tekintettel a közel-keleti keresztényekre.

Az Iszlám Állam megalakulása előtt hárommillió keresztény élt Észak-Szíriában és Észak-Irakban. Ma háromszázezer.

Jelent ez bármiféle meghívót az onnan érkező menedékkérők számára?

A Hit Gyülekezetében több közel-keleti keresztény is van. Komoly csoportot alkotnak.

Így fogalmazott egy éve a migránskérdésről – egy, a Mandineren is megjelent hírből idézünk –: „Az a véleményem, hogy ez a bevándorlás kifejezés már nem írja pontosan azt a jelenséget, ami most zajlik Európában. Ez most már inkább kezd offenzívává válni. Ez egy más probléma. Bevándorlás az eddig is volt, annak megvan a jogszerű menetrendje, hogy hogy kell egy országban letelepedni. Itt nem erről van szó. Sokan beszélnek gyarmatosításról, hódításról, invázióról. Nyilvánvaló, hogy ezek a szavak sem tükrözik pontosan azt, ami itt zajlik, de mindenféleképpen azt gondolom, hogy ezzel a problémával, kihívással szembe kell nézni.” Hogy látja mindezt egy év után? Talált már rá megfelelő szót?

Továbbra sem. Tisztában vagyok azzal, hogy a menekültek döntő többsége áldozat. Az áldozatokat nem akarom megsérteni. De kétségkívül fel fogják használni őket a jövőben, mert mindig is ezt tették. A hidzsra, a hit terjesztése békésebb helyre történő menekülés által nem új dolog, ismert az iszlám történetéből. Jelenleg Európa meghódításáról van szó. Nyugat-Európában kialakultak már a modern kori kalifátus szigetei. Az újságokban no-go zónáknak hívják őket. Sikerült ezekben egy olyan etnikai olvasztótégelyt létrehozni, ahol a marokkói, az afgán, az iraki és szíriai háttérből jövő iszlámhívő számára nem az etnikai, hanem a vallási hovatartozás lesz a fontos.

A brüsszeli Molenbeekre gondol?

Anglia, Franciaország, Belgium, Németország, Svédország, sorolhatnám tovább. Nem véletlen, hogy ezen országok az Iszlám Állam legfőbb utánpótlásbázisai. Sokat jártam a Közel-Keleten. Engem meglep és zavarba is hoz, ami most zajlik. A kilencvenes években azt tapasztaltam, hogy a közel-keletiek számára az etnikai és a vallási hovatartozás ugyanannyira fontos. Csakhogy azóta hatalmas változás történt, az iszlámon belül nagyon erős az a mozgalom, amely ummává, a Koránon és a saríán alapuló egységes néppé akarja tenni az iszlám világot, feloldva az etnikai identitást. Szerencsétlen módon van egy találkozási pont a globalizmus és a kalifátus között, hiszen a globalizmus is a nemzeti identitás felszámolását, kiüresítését, a nemzeti szuverenitás feladását hirdeti. Persze más is szerepet játszhatott ebben, de ki tudott alakulni az iszlám és a balliberális oldal között egy szövetség. Minket, hívő keresztényeket ez olyan helyzetbe hozott, hogy végig kellett gondolnunk politikai világnézetünket.

Lehet ezt szövetségnek nevezni? A véletlenek összjátéka ez, vagy tudatos lépés? Az európai baloldalt gyakran éri a vád, hogy gyakorlatilag potenciális szavazókat lát a muszlim bevándorlókban.

Nem tudom, volt-e konkrét egyezség. A praxist nézem.

Mik lehetnek a következmények?

Ha Magyarországra nézünk, ez a demokrácia végét jelentené. Mi állam és egyház szétválasztásában gondolkodunk, az iszlám számára ez ismeretlen. Növekedni fog az antiszemitizmus, az anticionizmus. Ezek az országok már a második világháború előtt is meg voltak fertőzve a náci eszmékkel. Könyvkiadásuk toplistáján a második világháború után is a Cion bölcseinek jegyzőkönyve, illetve Adolf Hitler Mein Kampfja szerepelt. Növekedni fog a terrorveszély – rengeteget kell majd költeni ennek ellensúlyozására.

Ez az, amit Schmidt Mária Európa izraelizációjának nevez?

Nem tudom, mit ért ezalatt, de Izrael állam esete szintén érdekes. Most úgy tüntetik fel, mintha Izrael földje a cionizmus előtt tele lett volna arabokkal, holott a történelmi tények azt bizonyítják, hogy a nagyobb részt terméketlen és lakatlan országot a cionisták tették lakhatóvá. Természetesen éltek ott arabok is, de miután a fld termékennyé lett téve és ezzel együtt kialakult egy gazdasági rendszer, az iszlám vezetők behívtak jelentős muszlim lakosságot, akik főként a Jordánia által megszállt területeken telepedtek le.

Engem az érdekel, hogy minél több ember megismerje a Szentírást, Isten akaratát

 

A Hit Gyülekezetét az elejétől fogva erős Izrael-barátság jellemzi. Hogyan változott a közvélemény szemében ennek megítélése?

Az evangéliumi kereszténység egyik közismert jellegzetessége, hogy bibliai próféciákkal igyekszik értelmezni a világ eseményeit. A modern Izrael létezése nagyon fontos kulcs a próféciák értelmezéséhez. Erről nem beszéltem még, de a rabbiképzőnek is vendéghallgatója voltam. A zsidó-keresztény kapcsolat, illetve a megbékélés gyerekkorom óta érdekelt.

Milyen érzéssel követi a Fethullah Gülennel kapcsolatos híreket?

Mire gondol?

Több évtized alatt felépített, erős Kárpát-medencei hálózat, oktatási intézmények, sajtóbirodalom…

Engem nem a hatalom, a befolyás megszerzése motivál.

Ezt mondja Gülen is. Hogy őt csak az iszlám épülése érdekli.

Engem az érdekel, hogy minél több ember megismerje a Szentírást, Isten akaratát. Nagy fegyver a gonosz kezében az Istennel kapcsolatos tudatlanság. A kereszténységnek megújulásra, helyreállításra van szüksége. Nem sok hasonlóságot lehet felfedezni a jelenlegi kereszténység és az apostoli, korai egyház spirituális-doktrinális valósága között. Aki ismeri a globális kereszténységet, tudja, hogy Európában van a legkritikusabb állapotban. Afrikában, Dél-Amerikában, Észak-Amerikában erőteljes megújulási mozgalmak vannak, sőt még olyan ázsiai országokban is át tudott törni, ahol azelőtt évszázadokon keresztül esélye sem volt. Dinamikus kereszténység kell. Át kell gondolni a kereszténység intézményi rendszerét: illeszkedik-e a mai modern életérzéshez, életvitelhez? Vonzó-e a fiatalok számára? Az a véleményem, hogy Európában tartalmilag és formailag az egész kereszténységet meg kell újítani. Ha ennek a Hit Gyülekezete előhírnöke tudna lenni, annak nagyon örülnék.

Az egyik leghíresebb megtértjük, Gera Zoltán sokszor elmondta, hogy a Hit Gyülekezetének köszönheti, hogy megmenekült a teljes lecsúszástól. A labdarúgó Eb-n nyújtott teljesítménye után alighanem minden korábbinál népszerűbb a közösségükben.

Gera Zoltán a Hit Gyülekezetén belül egy a sok hiteles keresztény közül. Tisztelik, szeretik, elismerik.

Nem sztár a gyülekezetben?

Nem. Senki nem sztár. Normálisan, természetesen viszonyulnak hozzá, mint bárki máshoz. A tényleges keresztények azt nézik egy embernél, hogy az evangélium szellemi-erkölcsi értékei és igazságai megvalósulnak-e nála, vagy nem. Nincs semmiféle pozitív diszkrimináció.

Abban sincs hatása Gerának, hogy a példája sok fiatalban keltheti fel az érdeklődést a Hit Gyülekezete iránt?

Biztos, hogy van valami befolyása erre, de hogy milyen, azt nehéz konkrétan meghatározni. A kereszténység és a Hit Gyülekezete szellemi és erkölcsi ereje, történelme és újszerűsége miatt vonzó.

Mennyire optimista a kereszténység mint a politikára hatással lévő eszmerendszer kilátásait illetően?

Az amerikai keresztényeket ugyanez a kérdés izgatja. Obama alatt ébredtek rá, hogy kisebbségben vannak. Egyesek apokaliptikus víziókat festenek a falra a kereszténység hanyatlásáról. Az én álláspontom teljesen más. A kereszténység ideje ugyanis a jövő. A kereszténység ideje nem járt le, hiszen messzemenőkig nem merítette még ki forrásait. Tudom, hogy mit gondolnak a humanisták vagy a materialisták erről a szerepvállalásról. Sajnálom őket, hogy nem lesz igazuk. Jézus azt mondta, ez még nem az én időm.

***

Fotók: Földházi Árpád

A bejegyzés trackback címe: http://kereszteny.mandiner.hu/trackback/24340