Jaj a botrányokozóknak!

2015. december 2. 16:50

Számomra például a jelenlegi hazai liberálisok, szocialisták ezért sem elfogadhatóak. De elutasítom az újjáéledő szélsőjobboldal, a Jobbik tevékenységét is, mert újpogány nézetrendszerük összeegyeztethetetlen Krisztus tanításával. Interjú.

Közel két évtizede vezeti a Keresztény Értelmiségiek Szövetségét (KÉSZ), amely közéleti kérdésekben is hallatja a hangját. Az egyház laikus tagjai nyíltan fel is léphetnek az elveikkel leginkább megegyező irányzatokkal, pártokkal. Milyen helyzetben van egy pap, amikor politikai rokonszenvét kell kifejeznie?

Politikai pártokat a papság nem támogathat. A hozzáállás is hibás, mert az egyház nem igazodhat politikai pártokhoz. Fordítva igaz: legfeljebb politikai pártok közeledhetnek az egyház tanításához. Egy laikus keresztény ember kétségtelenül szabadabban választhat a különböző pártok közül, mint egy pap, s hangoztathatja politikai nézeteit. Ám olyan irányzatot, amely keresztényellenes, nem követhet. A jobboldaliság ebből a szempontból tehát nyilván adott egy keresztény ember számára.

Ha valaki azt mondja, hogy ő a szociáldemokrata vagy a liberális felfogását össze tudja egyeztetni a kereszténységével – számos történelmi s jelenlegi példát is mondhatunk erre –, akkor az nem elfogadható?

Ha nem társul keresztényellenes, egyházellenes ideológiával és gyakorlattal, akkor igen. Ha társul, s ha az adott párt törekvéseiben az evangéliumot tagadó vonások fedezhetők fel, akkor nem. Számomra például a jelenlegi hazai liberálisok, szocialisták ezért sem elfogadhatóak. De elutasítom az újjáéledő szélsőjobboldal, a Jobbik tevékenységét is, mert újpogány nézetrendszerük összeegyeztethetetlen Krisztus tanításával. Komoly munkát követően most adtuk ki a KÉSZ legújabb állásfoglalását. Az idők jelei című füzet határozottan állást foglal többek között nemzetstratégiai, politikai, gazdasági, oktatási, kulturális és a globális világ kihívásaival kapcsolatos kérdésekben, ám egyetlen párt mellett sem teszi le a garast. (...)

Ön, miután XVI. Benedek pápa engedélyezte a régi római rítusú misék külön engedély nélküli bemutatását, befogadta az addig a városligeti jáki kápolnában működő régi rítusú közösséget. Segíthet a megújulásban a hagyományokhoz való visszatérés?

Igen. Ezért is döntöttem úgy, elsősorban teológiai és lelkiségi okok miatt, hogy befogadom a közösséget. Nyolc éven át tanítottam liturgikát a veszprémi teológián, komolyan elmélyedtem a kérdésben, több olyan dologra is felfigyeltem, ami sajnos nem nyilvánvaló sok egyházi ember számára. A mise átalakításával kapcsolatos, a II. vatikáni zsinat utáni tendenciák nincsenek összhangban sem a zsinat szándékával, sem a zsinati dokumentumokkal. Liturgikus szélsőségeket figyelhetünk meg. Az új rendszerű mise, a novus ordo sajnálatos következményeként megjelent a negatív klerikalizmus, amely Krisztus, a Szentség helyett a szertartást végző papot állítja a középpontba. Régen a pap Isten felé fordulva vezette a híveket, ma a hívek felé fordulva mondja a misét. A pap egyénisége annak idején, egyébként nagyon helyesen, kevésbé volt fontos. A régi liturgia szerves fejlődéssel alakult ki hosszú évszázadok alatt, az új sajnos sok mindent félretett ebből. Nagy ajándék volt XVI. Benedek pápától, hogy engedélyezte az ősi rítus használatát.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://kereszteny.mandiner.hu/trackback/18551