A boldogság közgazdaságtana

2014. március 27. 10:15

Baritz Laura Sarolta
Magyar Kurír

Mi az emberközpontú közgazdaságtanban gondolkodunk, azt valljuk, hogy a gazdaság az embereken alapszik.

„A boldogság közgazdaságtana címmel szervezik a konferenciát. Úttörő a kezdeményezés, újszerű a témafelvetés. Miért éppen ezt választották?

Nem a témaválasztás a különleges, hanem annak megközelítési módja. Ma a közgazdaságtan, a pszichológia és a szociológia területén is divattéma a boldogság. Alapkérdés azonban, hogy valójában mit értünk boldogság alatt. A főáram alapvetően a hedonista megközelítéssel él: a boldogság egy kellemes állapot elérése. A mi paradigmánk azonban az egyház társadalmi tanításával karöltve határozza meg a boldogságot. Az Arisztotelész által megfogalmazott, és Aquinói Szent Tamás által továbbfejlesztett boldogságfogalomból indulunk ki. E szerint a boldogság cél, a kiteljesedés célja. Dinamizmus, folyamat, melyben az ember az értékek hierarchiája mentén egyre tökéletesedik az erények által. A kiteljesedési folyamat végső célja Arisztotlésznél az igazság szemlélése, a kereszténységben pedig maga Isten. A boldogság megfogalmazásakor nem tudjuk kihagyni az Istent. Ide fogalmilag is és logikailag is el kell jutni. A pszichológiában is fellelhető az arisztotelészi irány: az ember nem üres doboz, benne nem a bemenő és kimenő ingerek határozzák meg, hogy mi történik, ahogyan a behaviorizmus állítja, de nem is a benne élő ösztönök. Ez az irányzat (a humanisztikus pszichológián belül az ún. önmeghatározás elmélet, SDT) szószólói azt vallják: az ember szabad és önmagát határozza meg. Bár a struktúra erősen hatni tud az emberre, de személyiségének, mivoltának legvégső meghatározója a szabadsága.

Hogyan kapcsolódik ebbe a folyamatba a közgazdaságtan?

Mi az emberközpontú közgazdaságtanban gondolkodunk, azt valljuk, hogy a gazdaság az embereken alapszik. Végső soron az emberi értékrend határozza meg a gazdasági rendet. Ha az embert helyezzük a középpontba, akkor a közgazdaságtanban is intenzíven az emberről kell beszélnünk, meg kell fogalmazzunk egy emberképet. Ezt Isten nélkül nem tudjuk, ezért segítségül kell hívnunk a teológiát és a filozófiát. Ezek szükséges szakterületek ahhoz, hogy a közgazdaságtani fogalmakat teljessé tegyük. Mi ezt szeretnénk ezen a konferencián bemutatni. Nem a két szemléletmód közötti vita a célunk, hanem az arisztotelészi erényetika, mint alternatíva felmutatása, mert Magyarországon ez eddig alig kapott teret. 

Beszélt az arisztotelészi és az Aquinói Szent Tamás tanításából kiinduló keresztény felfogás találkozásáról. Hol vannak a közös pontjaik?

Az arisztotelészi etika – melynek boldogság felfogása az eudaimonia  – középpontjában az erények és a boldogság áll, ami az ember számára kiteljesedést jelent. A végső cél az igazság szemlélése, ide jut el az igazán tökéletes ember, aki az erények által tökéletesedik. Aquinói Szent Tamás értelmezésében is folyamat, kiteljesedés a boldogság, az erények által tökéletesedő ember eljut az Isten boldog színelátásáig az öröklétben. Mind a keresztény felfogásban, mind Arisztotelésznél rendkívül fontos a kapcsolatiság: az ember, aki személy, és kapcsolataiban realizálja magát. Az embert végső soron nem elégíti ki saját szubjektív vágyainak keresése, boldogságát akkor érheti el, amikor a másik emberrel kapcsolatban van. Az ún. kapcsolati javak növekedése egyenes arányban van az egyén boldogságának növekedésével. Az ókori görög bölcselők, és Aquinói Szent Tamás is hierarchiát állapítanak meg az értékek között. Arisztotelész szerint ebben a materiális javak a legalsó szintet képviselik, a legmagasabbat pedig az erkölcsi, intellektuális javak. Ugyanúgy hierarchikus viszonyt lát a test és a lélek között. Ő az első, aki arról beszél, hogy a test a lélek eszköze. Arisztotelész azt mondja, hogy az embereket és a dolgokat az önértékükön kell szeretni, saját magukért, s nem a hasznuk miatt, a keresztény hozzáállás a szeretetről - Jézus »Szeresd ellenségedet!« parancsa – még tovább megy.”
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://kereszteny.mandiner.hu/trackback/12507