A házasság boszorkánykonyhája

2013. február 19. 06:26

Néma Attiláné Ella
Magyar Kurír

Sokan álmaik hercegét, hercegnőjét keresik, tökéletes testi-lelki paraméterekkel. A fehér lovon érkező herceg, a legszebb hercegnő is lesz fáradt és ideges.

Az ember az igaziban a tökéletesre vágyik. Az »elég jó« is megfelelhet a boldogsághoz?

Sokan álmaik hercegét, hercegnőjét keresik, tökéletes testi-lelki paraméterekkel. A fehér lovon érkező herceg, a legszebb hercegnő is lesz fáradt és ideges. Azt gondolom, hogy nem csak egy igazi létezik, több jelölt is válhat igazivá. Viszont akit választunk a kínálatból, az lesz az Egyetlen. Ezért egy bizonyos szintnél alább nem szabad adni, nem érdemes megalkudni, akkor sem, ha elég szűkös a kínálat. Ha már az oltárnál sem mondunk teljes szívvel igent a másikra, mi lesz később? Alapvető feltételek, hogy vonzódjunk egymáshoz, hogy jó legyen köztünk a kommunikáció, és mindketten elköteleződjünk egymás felé. Egyik sem nélkülözhető, mert a hiányuk alapjaiban rengeti meg a kapcsolatot. Ha ez a három feltétel megvan, és élő marad köztünk a kommunikáció, minden nehézségen túl lehet jutni, és a kapcsolat egyre mélyülhet, szépülhet.

A Parázs Pasztorális Központ már nagyon korán, az együttjárás során elkezdi a kapcsolatépítő munkát.

Igen. Sok fölösleges év és könny megspórolható, ha valaki tudatosan készül a párválasztásra, és nemcsak az ösztöneire hagyatkozik. A tudatos készület nem öli meg a könnyedséget, csak a könnyelműséget, annak meg nem árt.

Népmeséink azt tanítják meg kell küzdeni a párunkért. Ma hogyan jelentkezik ez a megküzdés?

Ma is van megküzdés, csak a hétfejű sárkány és a gonosz mostoha néz ki másképp. Úgy gondolom, a próbatételt nem kívül kell keresni, hanem belül. A sárkány hét feje közt ott a kényelemszeretet, az önzés, a rendetlen vágy, a döntésképtelenség… Akinek szépen alakul a kapcsolata, annak sem megspórolható a megküzdés, előbb-utóbb eljön. Az lesz igazán értékes, amiért megdolgozunk.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://kereszteny.mandiner.hu/trackback/7110