Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2012. augusztus 17. 15:21

Sokan sokféleképpen keresik az Istent.

„Sokan sokféleképpen keresik az Istent. Sokan kötik Őt szent helyekhez, tárgyakhoz, felszentelt személyekhez, nagy, jelentőségteljes eseményekhez, földindulásokhoz, égzengésekhez. Mint említettem az 1. részben, sokat olvastam indulás előtt a témában. Különösen izgatott a leírásokban egyes misztikus élmények megosztása. Vajon nekem lesz részem ilyenben, nekem a földhözragadt nagy szkeptikusnak?! Nem vagyok hajlamos az elragadtatásra. Amikor hazajöttem, barátnőim egyszerre erre kérdeztek rá: »No, volt látomásod?« »Ó többször is! –mondtam – Álmodtam hatalmas szendvicsekről, reggeli lustálkodásról, meg hasonló földhözragadt dolgokról!« De félre a tréfát, egy szakaszt nem felejtek el soha az útból. Cacabelos felé mentünk, hatalmas szőlőhegyeken föl-le. Éppen leszakadoztunk egymástól, ki-ki a saját tempójában. Menet közben énekelni kezdtem. »Mindig velem, Uram, mindig velem… How Great Thou Art… Amazing Grace… stb. Jött minden, aminek olyan ritmusa van, amire lehet menetelni, és a lábaim egyszerre önálló életre keltek. Nem éreztem se fájdalmat, se fáradságot. Szinte repültem.Kiléptem az időből is. Egyszer csak egy szörnyű gondolat hasított belém: olyan könnyen lépkedem, nem hagytam ott a legutóbbi helyen a hátizsákom? Elfelejteni 9 kg-t?! Oda kellett kapnom a vállamhoz, rajtam vannak a pántok? Ott voltak. Hátamon volt a zsák. Hihetetlen, de lehet így menni előre, kicsit kilépve a fizikai világból. Ez egyszer adatott meg a 12 nap során. De felejthetetlen marad.

De jöjjön az elragadtatás, a misztikum helyet valami más. Engedtessék meg nekem, hogy most apró dolgok, hétköznapi, de mégsem véletlen események sorjázzanak. Hadd idézzek fel néhányat azok közül az élmények közül, ahogy megtapasztaltam Istent a Caminon.
Ha szemernyi kétségem lett volna afelől, hogy jó helyen vagyok-e a Caminon, az nagyon gyorsan elpárologott. Kezdődött ott, hogy megérkeztünk Madridba az 1-es terminálra vasárnap este. Mivel itthonról neten nem lehetett elintézni a buszjegyet másnapra Leon felé, felettébb idegesített a dolog, hiszen egy járat volt másnap csupán, ami vagy 15 euróval olcsóbb volt a többinél.  Mondtam társaimnak, hogy intézzük el a jegyvételt még ma este. Kiderült, hogy ehhez át kell jutni egy másik terminálra. Alig léptünk ki a reptér ajtaján, már ott termett a terminálbusz, s néhány perc alatt a 4-es terminálon voltunk. Ott, miután megtaláltuk a busztársaság jegyirodáját, egy kiírást olvashattunk. Este ½ 9 óra előtt 2 perccel értünk oda, s a kiírás szerint ½ 9-kor nyit a pénztár.

Álltunk ott jó páran. Az egyik lányról hamar kiderült, hogy magyar, tapasztalt caminózó, s ő megnyugtatott bennünket, hogy nagyon jó lesz, és életünk nagy élménye vár ránk. Volt benne valami nagyon megnyugtató, valami nagyon békességes. Nem felejtem el a hangját és a mosolygós arcát. Közben kinyitott a pénztár, végigálltam a sort. A másnapi buszra az utolsó 3 jegyet hoztuk el.

Mi ez, ha nem Gondviselés felsőfokon!”

A bejegyzés trackback címe: http://kereszteny.mandiner.hu/trackback/3806


4 komment
Összes hozzászóló megjelenítése
A kommentek nem szerkesztett tartalmak,
tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



Jó kis írás.
Én sosem értettem ezt a camino lázat.
Ha már ilyenre vállalkoznék, akkor itthon csinálnék egy ilyen túrát. Nemrég láttam egy remek játékfilmet ebben a témában, de sajnos nem jut eszembe a címe.


Mindenkinek vannak hasonló élményei, aki fizikailag jól meghajtja magát, úgy, hogy elég endorfin felszabaduljon a szervezetében. Olvassátok el pl. a maratoni futók élményeit.
De higgyen mindenki abban, amiben akar. Ám fenntartom ajogot ahhoz, hogy ne akarjon holmi misztikus élményre hivatkozva, erőnek erejével ideológiát erőltetni rám. Ezzel az erővel árulhatna szeszt vagy kábszert is.



Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó