Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2012. augusztus 4. 10:22

Az értékvesztett, (poszt-)posztmodern valóságban nem vonzó senki számára egy olyan kereszténység, amely állandó bizonytalanságot mutat.

A liberális, pontosabban progresszív kereszténység állandó mantrája, amivel házal, a „változtass vagy kihalsz” jelszava (lásd például John Shelby Spong radikálisan progresszív anglikán püspök és teológus 1998-as könyvét: Why Christianity Must Change or Die). Eszerint a hatvanas évek óta megváltozott a társadalom, levetkőzte korábbi előítéleteit és hiedelmeit, az új konszenzus az észre és a toleranciára alapozódik. Számos nagy egyház – például az anglikán (Amerikában: episzkopális) és több protestáns felekezet – ennek megfelelően szentel vagy alkalmaz női, valamint homoszexuális papokat, püspököket, és megáldja a homoszexuális kapcsolatokat. Társadalmi tanításuk balra tolódott, rugalmasabbak tanításukban, és próbálják „feldobni” a liturgiájukat. Mondhatják a konzervatívok, hogy az időtlenség a fontos, nem a befolyás, de azért valljuk be: a számok is fontosak. „Az autó népszerű, de a ló és a szekér klasszikusok” – mondják a konzervatívok. A liberálisok viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy az intellektuális lendület a „szeretettől” (pontosabban elfogadástól-toleranciától) és a „sokszínűségtől” függ.

A katolikus egyházat is rendszerint bezárkózással vádolják meg, mondván: ha nem nyit, ki fognak halni a hívei; ideje update-elni magát; a „szemellenzős konzervatívkodásnak” pedig lejárt az ideje. Vagy nem – dob követ az állóvízbe Ross Douthat a New York Times-ban megjelent cikkével, amelyet Tim Stanley ismertet a Telegraph honlapján. Tényleg előretörhet a konzervatív kereszténység?

*

Az egyházi reformoktól, a liberalizálástól általában az egyházak a hívek számának emelkedését várják. Az egyházon kívüli, egyébiránt keresztényellenes ballib kommentátorok is álszent módon a „nyitást” szokták javasolni kedvesen és minden hátsó szándék nélkül a következő száz évet túlélni akaró felekezeteknek – főleg ugye a katolikusoknak. Volt, aki bevállalta a terápiát: az anglikánok. A kísérlet sikertelennek bizonyult. Ma – ahogy Stanley fogalmaz – az anglikánok nemzeti egyház helyett hippiszektának tűnnek Amerikában. Douthat rámutat: az előző tíz évben 23 százalékkal esett a vasárnapi templomlátogatás aránya – annak ellenére (vagy épp azért is), hogy az anglikán püspöki kar kidolgozta az azonos nemű párok megáldásának rítusát. Ma az anglikán gyülekezetekben a szerző szerint sokszor semmi mást nem kapnak meg a hívek, csak azt, amit a szekuláris liberalizmus is kínál nekik.

Egy bizonyos William Briggs megvizsgálta az amerikai protestáns felekezeteket: többségük híveinek és templomba járóinak száma csökkenőben van. Nyugat-Virginiában a metodisták (bár máshol ők is kiestek a pixisből), délen a baptisták, és országszerte a katolikusok tartják még magukat. Érdekes például ez a térkép arról, hogy hol melyek a legnagyobb gyülekezetek. Elég egyértelmű a katolikus-baptista fölény. Stanley megjegyzi: jelenleg a katolikus van legközelebb a nemzeti egyházzá váláshoz Amerikában.

Mi folyik itt? Az amerikai Charles Coulombe, egy kicsit lökött, monarchista, katolikus történész szokásos konfrontatív stílusában arról elmélkedik e cikkében, hogy csak az történik, amit az anglikánok mindig is csináltak: alkalmazkodtak az establishmenthez, és az ő értékeiket közvetítették. Csakhogy az establishment ma már nem tudja úgy befolyásolni a közvéleményt, mint régen. Diana Buttler Bass viszont teljesen más választ ad a Huffington Postban (hol máshol?): szerinte nem csak a liberális, hanem az egész kereszténység hanyatlóban van. A probléma ezzel az, hogy bizonyos egyházaknak nem akaródzik alkalmazkodni a trendhez. Ahova például az „ultraortodox” pünkösdisták beteszik a lábukat, ott virágozni kezd a kereszténység. Emellett elmondható, hogy az amerikaiak többségének Istenbe vetett hite megmaradt. Mondhatnánk: Isten igen, egyház nem.

*

Ahhoz, hogy az emberek bemenjenek a templomba, nem elég azt mondani nekik: „kiraktuk a bigottokat”; hanem rá kell döbbenteni őket, hogy személyes érdekük a templomlátogatás. S ezt bizony a konzervatívok jobban csinálják, mivel határozottabban kiállnak értékeik mellett.

Az értékvesztett, (poszt-)posztmodern valóságban nem vonzó senki számára egy olyan kereszténység, amely állandó bizonytalanságot mutat, és még a saját létezéséért is képes elnézést kérni. Minek bízzunk azokban, akik nem bíznak magukban? Mint amikor ismerősünk ajánl nekünk egy terméket: ha hezitál, és nem mondja, hogy igen, ez neki nagyon bejött, hajlamosak leszünk azt hinni, hogy csak ránk akar sózni valami kacatot.

A színes-aranyos episzkopális szertartások és püspökszentelések nem túl meggyőzőek, inkább mulatságosak a Telegraph bloggere szerint. Ellenben a konzervatív kereszténység olyan, mint a singer: hangosan kattogja, hogy ez az egyetlen út a mennybe. A konzervatív protestánsok szertartásai karizmatikusak és „jól csomagoltak”, teológiájuk világos és kompromisszummentes. Az evangelikálok például egyértelműen életstílusnak is hirdetik magukat, ennek megfelelően egész ipar épült köréjük: van evangelikál könyvkiadás, vannak evangelikál filmek, és mindenről gondoskodnak a neveléstől a drogrehabilitációig.

Érdekes az is, hogy Kanadában a nem túl egyházbarát The Globe and Mail egy felmérése szerint minden felekezet gyors csökkenést mutat, egyet kivéve: a még apró növekedést is felmutatni képes katolikust. Nem, nincs katolikus bevándorlás, nem amiatt van ez. Hanem amiatt, hogy a katolikus egyház hajthatatlan, és nem enged a progresszív nyomásnak. Ez a kompromisszummentes kiállás pedig imponáló. A katolikusok emellett bevállalják a családalapítást, tehát sokasodnak és szaporodnak is. 

Az anglikán egyház esete jól mutatja, mi történne a katolikus egyházzal, ha a pápa beadná a derekát a progresszíveknek. Nem hiába kérték felvételüket tradicionalista anglikán csoportok már a kilencvenes évek elejétől a katolikus egyházba. A pápa pedig egyre több angolszász országban alapít intézményes átlépést, és ezzel az anglikán hagyományok megtartását biztosító személyi ordinariátusokat. A pápát azzal szokták vádolni, hogy bezárkózik és a népegyházi hagyományokat ápolja, pedig már nincs népegyház, és nem ez hozza a megváltást. A pápa azonban nem a sok hívőre hajt, hanem a tudatos, döntésalapú kereszténységre, egy olyan korban, ahol szerinte a katolikusok (és keresztények) feladata az, hogy „kreatív kisebbség” legyenek – akárcsak a népvándorlás időszakában, amikor átmentették a görög-római kultúrát a következő évszázadoknak (a kifejezés Arnold Toynbee angol történész leleménye). Mondhatnánk, valamelyest elitista a megközelítése.

A progresszívek térvesztése azonban még a katolikus egyházon belül is igaz. Nagy botrányt kavart nemrég, hogy a Vatikán apostoli vizitációt, magyarán átvilágítást rendelt el az amerikai női rendeknél, azok ugyanis sokszor mind tanításukban, mind életmódjukban eltérnek az egyház tanaitól. Egyesek viszont úgy vélik: Róma azért is avatkozott közbe, mert ha nem teszi, egy-két generáció alatt eltűnnek ezek a rendek, és akkor számos katolikus intézménynek, kórházaknak és iskoláknak nem lesz fenntartója. Az Egyesült Államokban ugyanis megfigyelhető egy érdekes tendencia a szerzetesrendek között: a lazább, „liberálisabb” rendek kifogytak az utánpótlásból, nincsenek novíciusaik és novíciáik, vagy legalábbis kevés van. Ellenben a keményebb életmódot megkövetelő, nem annyira individuális és konzervatívabb rendek egyre népszerűbbek, és egyre több fiatal lép soraik közé.

*

A fenti jelenségek nem koncentrálódnak Észak-Amerikára – bár itthon nem jellemzőek az olyan felekezetek, gyülekezetek, amelyek a tőlünk nyugatra dívó progresszív kereszténység hívei. Érdekes módon a kommunizmus még ettől is elzárt minket, így a hazai egyházak hál' Istennek, esetleg vérmérséklettől függően sajnos a konzervatív oldalon találnák magukat egy ilyen megmérettetésen.

XVI. Benedek egyes püspök-kinevezéseinél megáll az ütő egyes országok híveiben (jellemzően a németekben és osztrákokban, akik valamiért benne ragadtak a guelf-ghibellin ellentétben, a császár oldalán, a pápa ellen, katolikusként is). Vegyük csak André Joseph-Léonard esetét, aki a legkonzervatívabb belga püspöknek számít, és még a kormány is kifejezte aggodalmát a kinevezése miatt. Sokan pedig arra jutottak: vége, az egyház bezárkózik, megálltak az alig elkezdődött reformok. Hogy lesz ebből mese? Hát úgy, hogy a pápa nem csupán amiatt nevezi ki ezeket a püspököket, mert ő maga is az egyház konzervatív szárnyához tartozik; hanem statisztikai alapon dönt így (az ugye szép és egzakt tudomány). Az ilyen püspökök egyházmegyéiben ugyanis általában sokkal virágzóbb a hitélet, mint a liberálisabb püspököknél. A fent említett belga prímás egyházmegyéjében, mielőtt prímás lett, több kispap volt, mint az összes többiben együttvéve. Pedig népességileg nem emelkedett ki a többi közül. Ehhez képest a magát élvonalas progresszióval és nyitással fellendíteni óhajtó holland egyház majdnem kinyírta saját magát.

Mi lehet a magyarázat? Tim Stanley azt mondja: a posztmodern embernek határozott, egyértelmű útmutatásra van szüksége, tiszta és világos válaszokat keres a kérdéseire egy reménytelen és rendetlen világban. Ilyenkor pedig nem bizonytalankodásra és kérdőjelekre van szüksége, hanem felkiáltójelekre.

A bejegyzés trackback címe: http://kereszteny.mandiner.hu/trackback/3507


Összesen 86 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



Hát ez kurva jó, már politikailag is haldokolnak a libsik, de most már vallásilag is kezdenek kipusztulni. A konzervatívoknak a parlament után már a templomokban is kétharmaduk lesz.

Csak nehogy ott is felüsse a fejét a triplabóvli meg a recesszió :D

Válaszok:
micream | 2012. augusztus 4. 19:09

Nincs ebben semmi meglepő. A gyenge, tévelygő, bizonytalan emberek, hívek jobban szeretik a kötött, merev formákat, előírásokat, szokásrendet. Nem kell gondolkodni, okoskodni, morfindírozni, majd a vezető megmondja, mi a teendő és hogyan kell helyesen viselkedni.(Régen is ezért álltak be rendőrnek, katonának vagy szerzetesnek bizonyos lelki habitusú emberek)Aki meg parancsnokolni, vezetni, hatalmat gyakorolni akar, az meg élére áll a csapatnak.
Lám, a protestáns Orbán is a saját felekezetével szemben a katolikus egyházra tett, merőben praktikus, hatalomtechnikai szempontból neki ez az egyház konveniál.

Válaszok:
Tau bácsi | 2012. augusztus 4. 22:42

Érdekes, hogy az antiszemitizmust szisztematikusan gerjesztőkkel, izraelita gyalázkodókkal (Pl. Amerikai Népszava, stb. stb.) senki nem foglalkozik.

Pedig gyors és hatékony lépés lenne, ha a keresztényfóbiának véget vetve kevesebb okot adnának a mesterségesen felkorbácsolt és tömeges ellenérzésnek.

Amit szívesen aposztrofálnak valamiféle "antiszemitizmusként", hogy újabb keresztényekre irányuló gyalázkodáshoz szolgáltassanak ürügyet.

Válaszok:
Dendrobatidae | 2012. augusztus 4. 11:23

A hamis próféta ideje már lejárt, az Gyurcsány volt, és az antikrisztus már uralkodik, ez Orbán, de abban igazad van, hogy túl fogjuk őket élni.

Az egyház örökkévalóságáról meg annyit, hogy 100 millió év múlva Afrika benyomódik majd Európába és összepréseli a Vatikánt, 5 milliárd év múlva meg felfúvódik a nap és hamuvá égeti a földet.


A középkorban is úgy volt, hogy amilyen vallást felvett a földesúr, olyan vallásúak lettek a jobbágyai is.

Válaszok:
k33 | 2012. augusztus 4. 12:37

Csak nem Tótawé "álruhában"?

Válaszok:
ÁrPi | 2012. augusztus 4. 19:38

Megfontolandó feltevés. :)

Dendrobatidae erősen tótawéista, vagy tényleg személyesen W "Mester", használja a mester terminológiáját is lásd: pl "dögkút".

Egyébként Worluk "Mester" terminológiáját régebben és tán manapság is használták/használják még a tirpákbokrétási aktivisták is, pl. Doomhammer s társai


Ha a jó tíz évvel ezelőtti népességösszeírás vonatkozó kérdéseire adott válaszokat hozzáértőek elemezték volna és nem pusztán azért, hogy hatalmi játékokhoz faragjanak érveket belőlük hamis értelmezéssel... talán lehetett volna egy értelmes, felnőtt emberekhez méltó társadalmi vitát nyitni a vallásról, az egyházak és állam viszonyáról stb. De a manipulált kérdésfeltevések és a jól beidomított kérdezőbiztosok (tisztelet a kivételnek!) csak azt a célt szolgálták, hogy legyen elég érv az egyházak korporatív betagolására az államhatalomba, megvásárlásukra a költségvetésben számos helyen eldugott pénzcsapok kinyitásával.
Az emberek elsöprő többsége:
- nem vesz részt egyháza szertartásaiban, templomukat csak kivételesa alkalmakkor látogatja
- a felekezeti hitéletben, egyházához való kötődése kimerül a keresztelő és templomi házasságkötésben (a megkeresztelt, aztán soha többé templomba nem járó embereket persze az összeírás egyértelműen "hívőnek" tünteti fel
- az egyház önkéntes támogatásában, saját pénzeiből
és még sorolhatnám.
Az egyházak az állami támogatás fejében valódi önállóságukról, megtisztulásukról lemondtak. Tekintélyes vallásszociológusok belső vitákban egyre gyakrabban hozzák fel ennek romboló hatását magára a hitéletre.
A poszt számomra egyértelműen, bár más közelítésben ugyanezt bizonyítja. Ha az egyházak visszatérnének saját, hagyományos értékorientációjához, erkölcsi tisztaságukhoz, akkor ismét rátalálhatnának elkóborolt nyájukra. A hívek egyértelműen kezdenek ráébredni egyfajta lelki igényre, melyet hivatalokra, stallumokra,üres ceremóniákra építve, az állammal összefonódva nem lehet kielégíteni.


Én nem így látom, de tiszteletben tartom véleményedet!


Liberálisabb vagy konzervatívabb kereszténység? Azt hiszem az embereknek legjobban a hitelesen megélt kereszténységre van szükségük.

Válaszok:
JackHárpi | 2012. augusztus 5. 08:39

Csak az állami alamizsnáért is megéri őket fenntartani, valamint azért, mert adómentesen vállalkozhatnak.


Ez a 150-200 éves államok vs. egyház szöveg marhaság, bár már máshol is elsütötted, hogy csak 150-200 éve vannak "modern államok".

"Modern egyházak" sem régebbiek.
Államok sok ezer éve óta vannak.


Leírhatod milliószor is, akkor sem lesz igaz.

Ennél nem kicsit összetettebb.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó