Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2012. június 21. 11:15

Történelemórát tartottam a végvári időszakról, amikor berontott az osztályterembe néhány török martalóc, és megtámadtak. Megpróbáltam velük harcba szállni, de túlerőben voltak, így kiugrottam az ablakon. Interjú.

– A József Attila Gimnáziumban érettségizett – amely jelenleg Szent Imre Gimnázium –, és tizenöt éve igazgatja. Milyen út vezetett idáig?

– Apám korának egyik nagy tudós embere volt, édesanyám tanítónőként dolgozott. Biztos vagyok benne, hogy velem született a tanítói, nevelői véna. A felmenőim között három pedagógus is volt, az egyik nagyapám parasztfiúból lett igen kiváló elméjű és nagy munkabírású természetrajztanár, később polgári iskolai igazgató. 1963-ban érettségiztem, borzasztóan érdekelt a történelem és a sport. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán kezdtem meg 1964 őszén a tanulmányimat, történelem-orosz szakon. Időközben elhelyezkedtem a Pest Megyei Levéltárban, majd egyetem után ugyanide tértem vissza mint segédlevéltáros. Aztán 1970-ben telefonált egykori osztályfőnököm, Palotás János, hogy tanítsak ott, ahol én is tanultam. Némi tépelődés után elmentem gimnáziumi tanárnak. Tíz éven át dolgoztam történelem-orosz szakos tanárként, osztályfőnökként, klubvezetőként. (...)

– Igaz, hogy egyszer egy tanórán kiugrott az ablakon a tanulók szeme láttára?


– Ebből az idők során már népmese lett, mindenki kicsit hozzátett a történethez. A hatvanas években volt egy Teleszubjektív című tévéműsor. Tudomást szereztek róla, hogy kaszkadőrként is dolgozom, így megrendeztek egy jelenetet az egyik adásba. A szituáció a következő volt: történelemórát tartottam, éppen a végvári időszakról, amikor berontott az osztályterembe néhány török martalóc, és megtámadtak. Megpróbáltam velük harcba szállni, de túlerőben voltak, így kiugrottam az ablakon. Természetesen spe­ciális laticelre estem.

– Hogyan került vissza a Szent Imre Gimnáziumba?


– A főiskolán 1992-ig tanítottam, utána lettem igazgató az akkor még József Attila Gimnáziumban, amely 1997 óta Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium. Azóta eltelt az idő, egy ideje dolgoztam a nyugdíj mellett, most végleg elmegyek nyugdíjba, de nem bánom. Megvan már az utódom, akit egyébként tanítottam a főiskolán. Mindig képviseltem egyfajta életszemléletet, remélem, hatással voltam egy-két emberre. Vallomással tartozom: én egy modern, keresztény gondolkodásmódú ember vagyok, aki esküszik arra, ezekkel az elvekkel örök időkre békében lehet lenni a világ dolgaival és a létezéssel.”

A bejegyzés trackback címe: http://kereszteny.mandiner.hu/trackback/2595


Összesen 15 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



Kíváncsi vagyok, mit lehet ezen az interjúrészleten diszlájkolni? Talán elég volt látnia a "keresztény" szót, máris felment a vérnyomása?

Válaszok:
Oblomov | 2012. június 21. 12:06
Aldo Raine hadnagy | 2012. június 21. 13:41

Talán, hogy egy ripacs. Ragaszkodhatott volna hozzá, hogy legalább Dugovics Titusz, vagy egy Jan Masaryk legyen a jelenetben. Enélkül a jelenetnek semmi pedagógiai tanulsága, csak lejáratta Balassiékat.

Válaszok:
jebuzita | 2012. június 21. 12:20
Antigoné | 2012. június 21. 12:35

Talán Ön volt a diszlájkoló. A magyarázat kissé hajánál fogva előrángatott. Találhatott volna szebbet is ki, kis lovag.

Válaszok:
Oblomov | 2012. június 21. 14:18

Én csak a süketet szoktam nyomni. Úgy vagyok vele, ha nem ezt tenném, az olyan volna, mintha megnyomnám valahol a csengőt, és elszaladnék.


Önre ki lehet büszke, és miért, buzita? :)



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó